Miért érnek véget a hosszabb, tartósabb, évekig tartó párkapcsolatok?

Sziasztok! Akkor én egy kirívó eset vagyok. 23 éve vagyunk együtt párommal, nagyon szeretem Őt, még mindig van lángolás, nálunk ez nemigen múlt el. A házaséletünk is tökéletes. Kívánjuk egymást, és boldoggá tudjuk tenni.

Mindketten arra törekszünk, hogy a másiknak minél többet nyújtsunk, és teljesen kiegészítjük egymást.

Vannak gyerekek is természetesen, de nálunk nagy az összetartás, mert tudjuk azt, ha a gyerekek már nem lesznek velünk mi akkor is itt leszünk egymásnak és ez nagyon jó érzés. Szóval nálunk még van szerelem is és persze szeretet és tisztelet is.

Kívánom, hogy Nektek is ilyen boldog párkapcsolatotok legyen, mint amilyen a miénk.

40 N

Én 3,5 év után hagytam ott az előző páromat a mostaniért. Mindenkinek fura volt,mert az előző párommal se volt ugy semmi gond,jól megvoltunk, nem veszekedtünk vagy ilyesmi...csak hát jött a mostani párom és úgy éreztem,hogy ő az igazi. Kaptam 1hét gondolkodási időt az előző páromtól, de igazából már tudtam h kit kell választanom. Talán az is volt az előzővel a gond,hogy nem fejlődött a kapcsolatunk,csak mindig ugyanott tartottunk, nem költöztünk össze,nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi,csak egy helyben toporogtunk 3,5évig.Aztán meg hát átgondoltam és rájöttem mennnyi mindenben nem passzolunk, mennyi olyan dolog van ami nem tetszik benne,csak eddig nem akartam észrevenni.De rá kellett jönnöm,hogy inkább már csak a megszokás miatt vagyunk együtt. Persze azért én is kicsit féltem elhagyni a járt utat egy szinte ismeretlenért,de megérte :D

A mostani párommal 2éve vagyunk együtt, összeköltöztünk és lassan az esküvőt tervezzük.Imádjuk egymást és vele már tényleg ugy érzem,hogy leélném az egész életemet.

Szia!

Azért,mert emberek vagyunk,kiváncsiak,azt gondoljuk,hogy egy új az jobb,azt rájövünk,hogy csak 3 napig tart a csoda,de addigra már késő visszatáncolni!:))))

Én 20 éves vagyok.Nekem volt egy 4 éves kapcsolatom,ami 2 hónapja ért véget.Nagyon nagyon szerettem a barátomat,tiszta szívemből.Rengeteg szép közös emlék van...van rossz is...Ott rontottuk el,hogy iszonyú hamar oda költöztem hozzá...azt hiszem fél év után...minden szép volt,minden jó volt.Aztán kezdtük egymást idegesíteni...folyamatosan civakodtunk(főleg én)Ennek ellenére imádtuk egymást.Két évig.Aztán már sak megszokássá vált a kapcsolatunk..talán itt az is probléma volt,hogy mindketten elsők voltunk egymásnak,nem "éltünk" eleget,hogy a másikat megtudjuk becsülni,hogy az értékeiket fel tudjuk mérni..Ezután jött az,hogy na akkor én haza költözök és ritkábban alszok nála,de nem nagyon segített.Megunt.Kiszeretett belőlem(eléggé nehéz eset vagyok).Soha nem csalt meg,ebben biztos vagyok.Aztán,azt mondta legyen vége.Nehéz lesz,NAGYON nehéz,de menni fog.Zokogtam,sírtam a szeme láttára,kiborúltam.Életem szerelmét elveszítettem.A legjobb embert a világon...Kegyetlen az élet,de így van.

Aztán...2 hétre rá felbukkant az a srác akibe 6 éve annyira szerelmes voltam,hogy másfél évig nem tudtam elfelejteni.Azóta vele vagyok,szerelmes lettem,jól érzem magam vele!Persze gondolok a volt barátomra,é érdekel mi van vele,hogy van..de már a múlt.Lezártam.Bár megmondom őszintén néha még furcsa ezt múltként emlegetni,hiszen életem jelentős részét jelentette nekem az a fiú...rengeteg mindenre megtanított,sok helyre elvitt,mindent megadott nekem.

Szóval,jól meg kell gondolni,hogy az ember miként dönt,és hogy mennyire becsüli meg a párját,mert megeshet,hogy két szék közé csücsülünk.Dönts okosan!:)

kittybaba