Érdemes-e várnom Rá?

Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmi témával kapcsolatban itt fogok kérdést feltenni, de most úgy érzem muszáj...persze akik itt vannak nem látnak bele a kapcsolatunkba, de akkor is. Szóval még 1 hete sem szakítottunk a barátommal, természetesen nagyon fáj. Mi nagyon szerettük egymást, ezt biztosan állíthatom, az igaz, hogy veszekedtünk, de mégis azt gondolom h nagyon jó kapcsolatunk volt. De az utóbbi időben egyre fontosabbá váltak a haverok, nekem ez nem tetszett, és 2 hete először szünetet kértem, ő azt se akarta, aztán megint nem tetszett valami és szakítottam vele. Persze már estére megbántam, de ő akkor azt mondta, hogy elbizonytalanodott,és akkor mondott először ilyet. De végül is sírások közepette kibékültünk. Aztán 1 hétig minden a régi volt, de hétvégén ismét csak a haverok (hétköznap nem tudtunk találkozni). Ez nem tetszett ezért én se viselkedtem úgy vele ahogy kéne. Ő sem tűnt olyan lelkesnek, de mindezek ellenére azt gondoltam,hogy szeret. De kiborult a bili, és mondtam neki, hogy úgy érzem, ezt már elrontottam...és megint jött az elbizonytalanodós szöveg. De sírt, amikor szakítottunk, és azt mondta, h ő fél, h meg fog bolondulni, ha soha többet nem beszélünk..meg hogy szeret is, de most nem tudja mit akar. De azóta sem beszéltünk, és azóta is csak a haverok..de nekem nagyon hiányzik, és nehéz elhinni hogy ő 2 hét alatt kiszeretett volna belőlem, és nem hiányol... Én is hibáztam, ezt aláírom. De most nem tudom, várjak-e rá...hogy talán rájön...Szerintetek érdemes?