Mi volt a tökéletes pillanatotok egy kapcsolatban?

Mikor azt mondta: "annyira jól érzem magam veled, melletted értékesnek érzem magam". Csóknál is tökéletesebb. :)

(F)

Nem tudok egyetlen tökéleteset kiemelni, több is volt.

Az első együtt töltött éjszakánk, amikor végig ölelkeztünk, csókolóztunk, de biztonságban éreztem magam, mert tudtam, hogy tökéletesen megérti, hogy szűz vagyok, és nem akarom elsietni.

Amikor kb. 1 év után egyik éjjel nem tudtam aludni, de mozdulatlanul, csukott szemmel feküdtem, és mikor a barátom is megébredt, azt hitte, hogy alszom. Óvatosan átölelt, és suttogva mondta, hogy gyönyörű vagyok és mennyire szeret. Továbbra is alvást színleltem, mert nem akartam elrontani a pillanat varázsát.

Amikor kb. két év után, kapcsolatunk során először komolyabb vita, veszekedés alakult ki köztünk, és ez nekem annyira rosszul esett (nem bántott meg, csak maga a tény, hogy veszekedünk), hogy elkezdtem sírni, amitől aztán ő is megijedt, és a következő két órát azzal töltöttük, hogy az ágyon egymást átölelve, nyugodtan megbeszéltük a problémát. Akkor nagyon éreztem, hogy tényleg fontos vagyok neki. Azóta sem veszekedtünk semmin igazából.

Amikor egyik nap semmi nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, és rossz híreket is kaptam. Én a nap végére nagyon mérges voltam, már majdnem sírtam is. Mentünk haza szakadó esőben, próbáltam visszatartani a könnyeimet, lehajtott fejjel mentem a barátom mellett, és az esőben azt se néztem, merre megyünk. Ezért eléggé meglepődtem, amikor azon kaptam magam, hogy a megismerkedésünk helyszínén vagyunk (amúgy két utcányira a lakásunktól), ő meg letérdelt, és megkérte a kezem. Elhihetitek, a sok apró-cseprő gondom milyen jelentéktelennek tűnt ezek után. :) Később elmondta, hogy egy ideje már nála volt mindig a gyűrű, csak várta a megfelelő pillanatot. Nem ilyen körülményekre gondolt, de úgy érezte, valamivel fel kell vidítania aznap...