Eszméletlen féltékenység kínoz, van ellene valami?

Több, mint 2 éve vagyunk együtt a párommal, az első másfél év ZÖKKENŐMENTES volt, imádtunk egymást, bár a teljes történetből nem szabad kihagyni azt sem, hogy az első fél évben ő volt az, aki jobban oda volt értem, leste minden szavam, én meg csak úgy alaphangon szerettem őt - rondán hangzik, de így volt -, de szerettem én. Aztán ez szépen fokozatosan kiegyenlítődött, ugyanolyan szerelemmel voltunk a másik iránt egészen tavaly nyárig. A párom 2 hét leforgása alatt olyan hirtelen döntött arról, hogy szakítani akar, hogy felfogni sem volt időm. Ekkor már másfél éve voltunk együtt. Megtetszett neki egy lány, szerintem leginkább ez lehetett az ok, hiszen és ugyanúgy viselkedtem vele, mint azelőtt bármikor. Bár be kell látni, hogy ahová bekerül egy harmadik, ott már valami gond van. Na de mindegy, szakítottunk, én szenvedtem, mint a kutya, ő bulizott, csajozott, bár a lány, aki annyira tetszett neki, nem tartott rá igényt. Teltek a hónapok, (megjegyzem: egy kollégiumban élünk, minden nap láttam) és hát másfél év az másfél év, tudtam, hogy szeret, és elkezdtünk újra beszélgetni. Nekem is volt egy fiú, akivel találkoztam párszor, csókolóztunk is, de ennyi. A "volt" párom is kavart 1-2 csajjal - szintén a kollégiumból. De aztán végülis talán a szerelem nyert, mert újra együtt vagyunk, fél év kihagyás után. Szeretjük egymást, ez nem kérdés, nem tudnám őt elengedni, és ahogy láttuk, neki is nehezen ment volna, mert bár szakított, most mégis itt vagyunk. DE!! azzal a lánnyal, akivel abban az időben jóba volt, a mai napig vált néhány szót, állítása szerint a barátja, és az, hogy néha csókolózott vele, nem jelentett semmit, nem néz úgy rá, mint egy nőre, csak arra volt jó, hogy elvonja a figyelmét. De a lány meg olyan pióca-típus, és folyton folyvást keresi a páromat, hogy beszélgessenek, fussanak, meg ilyenek. Állítom, ha a csaj nem keresné a párom, akkor ő BIZTOSAN nem keresné a csajt. Én azt a lányt egy kanál vízben tudnám megfojtani, és ennek gyakorta hangot is adok, de a párom mindig biztosít, hogy én vagyok az egyetlen nő az életében, és hogy a szakítás egy kisiklás volt, de helyrejött azóta az esze. Gondolom amiatt a fél év miatt vagyok olyan szörnyen féltékeny, és egyébként nem csak erre a lányra, de szinte már csak azokra is, akik hozzá mernek szólni a barátomhoz. Ezzel őt nagyon kikészítem, de nem kell azt hinni, hogy csak neki rossz, én sem jókedvemben vagyok ennyire féltékeny, engem is kínoz, de eddig akármit próbáltam - elvonni a figyelmem, másra koncentrálni stb. - mindig folytatódott, ha nem vagyunk együtt, csak arra tudok gondolni, hogy vajon mit csinálhat.

Amire kíváncsi lennék, hogy mi a véleményetek erről a bonyolult kapcsolatról, nem az érdekel, hogy van-e értelme, mert amíg lehet, és amíg tudok, én küzdök, és rajta is ezt látom, az érdekel, hogy jogosan vagyok-e féltékeny, vagy ideje lenne már leállnom, mert ezzel teljesen megfúrom a kapcsolatunkat. A másik kérdés, hogy mit tudnék csinálni ez ellen az őrült féltékenység ellen? Köszönöm előre is aki ezt a szörnyűségesen hosszú történetet és kétségbeesést végigolvasta, annak pedig még inkább köszönöm, aki tud is tanácsot adni :)