Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eszméletlen féltékenység kínoz, van ellene valami?
Több, mint 2 éve vagyunk együtt a párommal, az első másfél év ZÖKKENŐMENTES volt, imádtunk egymást, bár a teljes történetből nem szabad kihagyni azt sem, hogy az első fél évben ő volt az, aki jobban oda volt értem, leste minden szavam, én meg csak úgy alaphangon szerettem őt - rondán hangzik, de így volt -, de szerettem én. Aztán ez szépen fokozatosan kiegyenlítődött, ugyanolyan szerelemmel voltunk a másik iránt egészen tavaly nyárig. A párom 2 hét leforgása alatt olyan hirtelen döntött arról, hogy szakítani akar, hogy felfogni sem volt időm. Ekkor már másfél éve voltunk együtt. Megtetszett neki egy lány, szerintem leginkább ez lehetett az ok, hiszen és ugyanúgy viselkedtem vele, mint azelőtt bármikor. Bár be kell látni, hogy ahová bekerül egy harmadik, ott már valami gond van. Na de mindegy, szakítottunk, én szenvedtem, mint a kutya, ő bulizott, csajozott, bár a lány, aki annyira tetszett neki, nem tartott rá igényt. Teltek a hónapok, (megjegyzem: egy kollégiumban élünk, minden nap láttam) és hát másfél év az másfél év, tudtam, hogy szeret, és elkezdtünk újra beszélgetni. Nekem is volt egy fiú, akivel találkoztam párszor, csókolóztunk is, de ennyi. A "volt" párom is kavart 1-2 csajjal - szintén a kollégiumból. De aztán végülis talán a szerelem nyert, mert újra együtt vagyunk, fél év kihagyás után. Szeretjük egymást, ez nem kérdés, nem tudnám őt elengedni, és ahogy láttuk, neki is nehezen ment volna, mert bár szakított, most mégis itt vagyunk. DE!! azzal a lánnyal, akivel abban az időben jóba volt, a mai napig vált néhány szót, állítása szerint a barátja, és az, hogy néha csókolózott vele, nem jelentett semmit, nem néz úgy rá, mint egy nőre, csak arra volt jó, hogy elvonja a figyelmét. De a lány meg olyan pióca-típus, és folyton folyvást keresi a páromat, hogy beszélgessenek, fussanak, meg ilyenek. Állítom, ha a csaj nem keresné a párom, akkor ő BIZTOSAN nem keresné a csajt. Én azt a lányt egy kanál vízben tudnám megfojtani, és ennek gyakorta hangot is adok, de a párom mindig biztosít, hogy én vagyok az egyetlen nő az életében, és hogy a szakítás egy kisiklás volt, de helyrejött azóta az esze. Gondolom amiatt a fél év miatt vagyok olyan szörnyen féltékeny, és egyébként nem csak erre a lányra, de szinte már csak azokra is, akik hozzá mernek szólni a barátomhoz. Ezzel őt nagyon kikészítem, de nem kell azt hinni, hogy csak neki rossz, én sem jókedvemben vagyok ennyire féltékeny, engem is kínoz, de eddig akármit próbáltam - elvonni a figyelmem, másra koncentrálni stb. - mindig folytatódott, ha nem vagyunk együtt, csak arra tudok gondolni, hogy vajon mit csinálhat.
Amire kíváncsi lennék, hogy mi a véleményetek erről a bonyolult kapcsolatról, nem az érdekel, hogy van-e értelme, mert amíg lehet, és amíg tudok, én küzdök, és rajta is ezt látom, az érdekel, hogy jogosan vagyok-e féltékeny, vagy ideje lenne már leállnom, mert ezzel teljesen megfúrom a kapcsolatunkat. A másik kérdés, hogy mit tudnék csinálni ez ellen az őrült féltékenység ellen? Köszönöm előre is aki ezt a szörnyűségesen hosszú történetet és kétségbeesést végigolvasta, annak pedig még inkább köszönöm, aki tud is tanácsot adni :)
válasza:Nem jogos a féltékenységed. Ugyanakkor érthető.
De erre nem a párod ad okot, hanem a Te fejedben van a zűrzavar. Ahogy látom, a párod végül is egyenes volt hozzád, szakított veled ugyan, de nem csalt meg, a szünet alatt neked és neki is volt ilyen csókolózós kis flörtje, amivel szerintem nincs is baj.
Azt kéne valahogy tudomásul venned, hogy az az időszak lezárult. Most együtt vagytok, most hűségesek vagytok (ahogy egyébként régen is, hiszen akkor épp nem voltatok együtt, amikor összejöttetek mással...)
Te épp ugyanazt csináltad akkor régen, amit ő. Semmivel nincs több okod féltékenynek lenni, mint neki lenne, ő mégsem az.
válasza:Nem jogos a féltékenységed.Te ugyanúgy csókolóztál mással a szakítás időszakában, most az lényegtelen, hogy csak egy fiúról van szó. Szakítottak, felejteni próbáltatok, ez van. Becsüld meg, hogy újra együtt vagytok, semmi okod/jogod a féltékenységre, vagy maximum annyi, amennyi neki is van/lenne.
Az más kérdés, hogy azzal a lánnyal nem kellene annyit találkozgatnia, pláne, ha téged ez ennyire zavar, mert mégiscsak volt köztük valami, nem egy átlagos lány barátról van szó. Viszont más lányokra ne légy annyira féltékeny, az kibírhatatlan lehet hosszú távon.
válasza:Az a baj, hogy anno a szakításkor valószínűleg az egyébként is közepesen gyenge lábakon álló önbizalmad kapott egy kegyelemdöfést.
Nagyon nehéz ezt leküzdeni.
Amikor párommal összejöttem, nekem is nehéz volt, mert régebben én is féltékenyebb típus voltam, mint most. A kolléganője az exbarátnő (bár évekkel korábban vége lett, mint hogy én megismertem.) De gyakran találkoztak, a munkák miatt, és néha este is átment hozzá, ha sürgősen meg kellett valamit beszélni. Sose szóltam neki, hogy ez fáj nekem, mert nem akartam visszafogni a munkában. Időbe telt, mire megértettem, hogy tényleg csak ennyiről van szó, hogy hozzám jön haza, hogy én vagyok neki a minden, hogy velem van. Én is ismerem a kolléganőt, benne is megbízom, mert maximálisan rendes és támogatja a kapcsolatunkat is.
A probléma pedig csakis az én fejemben létezett, még jó, hogy nem vágtam ki balhét miatta, hanem türelemmel voltam magam felé és a párom felé is. És mostmár nyugodtan engedem el bárhova, mert visszajön. És soha nem tenne olyat, amit ne láthatnék, akár ott vagyok, akár 100 kilométerre.
válasza:Nagyon jól írod! Téged szeret szerelemmel, és amíg ez így van, mehet bárhová. Ha egy futópartner elcsábítja futás közben, akkor nem is éri meg... De amíg hozzád jön haza, a szemedbe néz, veled törődik, addig heti egy óra közös sportnak semmi jelentősége.
Egyelőre próbáld azt csinálni, hogy nem rendezel jelenetet a dolog miatt, hanem szépen elcsukod magadba a rossz érzést, mindig megállapítva, hogy ez csak képzelgés. És legyél nagyon "jó nő" - mármint itt most nem küllemre, hanem törődésben add meg neki, amire vágyik, légy mindig kedves, amikor hazajön, várd valami finommal, lehet kaja, vagy csak egy finom tea, gyakran lepd meg ilyesmikkel. Érezze azt, hogy hozzád nagyon jó hazajönni, hogy azt, amit tőled, senkitől nem kaphatná meg. Én is így csináltam, bevált. Szét se lehetne robbantani a kapcsolatunkat. És ez nem függés, hanem kölcsönös odafigyelés. Mert persze hasonlókat én is kapok vissza. Észre se vesszük, úgy mennek az évek együtt, és még mindig olyan, mint eleinte. (A féltékenységemet leszámítva.) :)))
Ha viszont a keserű arcodat és a szemrehányó pillantásokat kapja hazajövet, azzal egyenesen belököd más lányok karjába. Szóval ha már féltékeny vagy, használd ezt az érzést pozitívan! Ha ez segít, fogd fel "küzdelemként", de jó értelemben, és légy te a legjobb! :)
válasza:Szókimondónak lenni jó dolog. A sérelmeket általában nem jó gyűjtögetni, de itt meg kell találni az egyensúlyt. Nem tilthatod meg neki, hogy találkozzon másokkal, és nem csinálhatsz cirkuszt olyasmikből, amik valójában nincsenek is! Fordított esetben milyen rosszul esne neked is! Ha ő nem bízna benned, ha megjegyzéseket tenne, ha gyanakodva figyelne, hogy mit csinálsz, amikor nincs ott. Ez nagyon megmérgezi a kapcsolatot. Ő nem szolgált rá az ilyesmire - legalábbis a leírásból láthatóan nem. Addig pedig megérdemli a bizalmat az, akit párodnak választottál, és akit szeretsz!
Szóval valahogy egyensúlyban kell tartani azt, hogy a nem létező problémákkal ne keserítsd az életeteket, ugyanakkor hülyére se vehessenek. De itt szerintem nem erről van szó. Drukkolok, hajrá! A változás csak rajtad múlik, meg tudod csinálni! Hiszen látni valóan akarsz tenni ellene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!