Miért ilyen lusta a barátom, tényleg ennyire nehezére esik minden?

Mielőtt megkapom a szokásos bla bla bla szöveget,nem volt ilyen a kapcsolatunk elején,3 éve vagyunk együtt,én 25 L,ő 27 F.

Olyanok tanácsát várnám,akik hasonló helyzetben vannak,vagy voltak....nem ismeretlen,tapasztalatlan válaszadók goromba,unintelligens megjegyzését,akik a pizza,és a kóla mellöl annyit tudnak kinyögni,hogy "akkor hagyd el vaze!"

Ilyenektől kíméljetek légyszi....

Egy éve költöztünk össze,mindketten dolgozunk,ő előbb ér haza én általában 7-8 óra körül este.

Semmit sem hajlandó megcsinálni,a háztartást teljes mértékben én vezetem,ha épp húzósabb napom volt (én ápolónő,ő irodai asszisztens)vagy épp benn maradtam éjszakára a kórházban,és megkérem valamire hogy csinálja meg,mindig azzal jön,hogy fáradt,elfelejtette....stb.

Megfőzöm az ételt,össze takarítok mielőtt elindulnék,ő viszont hazajön,megebédel,koszos tányért a mosogatóba sem képes elrakni,szennyes mellé dobálva a koszos ruha,ing összegyűrve a kanapéra dobva,de vasaljam ki neki este,hogy reggel fel tudja venni.....én nem szeretem,ha a mosatlan másnapig ott rohad,ezért inkább elmosogatok este,mert ha rajta múlna,akár egy hétig is gyűlhetne,max a szag alapján venné észre,hogy valami nem stimmel,de akkor is szerintem egy laza vállvonogatás után fújna egyet-kettőt az illatosítóval......

Nyilván ha nem dolgoznék,mindent megcsinálnék,de úgy érzem ez egy kicsit sok.....ha szólok neki,vitázik velem,hogy

1. ő férfi,és nem háziasszony,tanult diplomás ember,és biztos nem fog szart pucolni,az egy nő dolga

2. ő sokkal többet keres mint én,ezért nekem kell szerinte kivennem a házimunka nagyobb részét (mintha nem az egész jutna rám)

Természetesen tudom hogy ez így nem jó...és változtatni akarok.

Ha ideges leszek,és azzal fenyegetem hogy ezt nem bírom tovább,lelépek,és akkor éljen disznóólban,akkor könyörög hogy ő nem akar elveszíteni,mert nálam jobb neki nem kell,belehalna ha elhagynám.....