Van egy lány, aki leírhatatlanul tetszik. Viszont, ha jól érzékelem, egyáltalán nem érdeklem őt. A következő leírás alapján jól gondolom, hogy így van?

Kezdetben - amíg nem tudta, hogy tetszik nekem - kedves volt velem, nyitott volt felém, és nagyon jól elvoltunk egymás társaságában. Legalábbis én így ítéltem meg. Szimpatikus voltam neki belátásom szerint. De miután elmondtam neki, hogy mérhetetlenül tetszik, és ezt nem tudom magamban tartani, minden megváltozott. Azóta zárkózott velem szemben, látszólag egyáltalán nem érdeklem. Ha érdeklődök iránta, akkor nem zárkózik el, de ő saját magától sosem nyit felém. Csendes, szelíd jellemű, szerény lány. Észrevételeim szerint, ha teheti, még annak lehetőségét is kizárja, hogy egymás közelében legyünk; ha egy közösségben foglalunk helyet, akkor háttal ül nekem. A poénjaimon nem igazán nevet, és a bókjaim is látszólag hidegen hagyják. Bármit megtennék érte, és igyekszek is kifejezni az érzéseimet iránta; de mindezek ellenére úgy érzem, hogy nem jelentek neki semmit, sőt a terhére vagyok.

Nem is teszek fel kérdést, mert tudom, és érzem, hogy így van, és teljességgel reménytelen a dolog. Csak szerettem volna megosztani mindezt valakivel. Így bármilyen vélemény, észrevétel, javaslat, tanács, hozzászólás érdekel, ami segíthet könnyebbé tenné, átvészelni ezt a fájdalmas, kellemetlen időszakot. Előre is köszönöm!

26/F (ti is írjatok kort, és nemet, amennyiben lehetséges)