Mi a véleményetek a távkapcsolatokról?

Tudta...ezért is olyan nagy a bánatom.

Köszönöm, hogy válaszoltál kedves 30/N :)

Nekem most ért véget a kapcsolatom, és alapból így is indult. Szerettük egymást, de mégsem sikerült fenntartani. Sajnos nem részemről, hanem az ő részéről. Benne elfogyott valami, vagy másképp kezdett érezni, vagy a jó ég tudja, hogy miért. Nekem meg sem fordult a fejemben a szakítás sosem, hiába is találkoztunk ritkán. Tudom, hogy sokan nem tudják kezelni ezt a helyzetet, és nem képesek ilyen kapcsolatban megmaradni huzamosabb ideig, de szerintem csak elhatározás kérdése. Ha szeretem a másikat, akkor kitartok, hiába is nehéz. Ezt nyilván nem úgy kell érteni, hogy a végtelenségig, de időt lehet adni. Nekem is az volt a célom, hogy minél előbb összeköltözünk, hogy legyen majd eljegyzés, házasság, gyerekek. Ezek mind meg voltak tervezve, tudta, hogy állandóan keresem a munkát, hogy végre odaköltözhessek. Nem várta meg, hiába is akartam. Nem volt olyan erős, mint én.

Tudom, hogy szeretett, illetve most is szeret, hiszen mondta, de neki ez sok volt. Én viszont ezek szerint más ember vagyok, mint ő. Én annyira szeretem, hogy tűzbe mentem volna érte, és kitartottam, de neki nem adhatok erőt, ha nem kér belőle, vagy ha túlságosan könnyedén meginog. Együtt képzeltük el a jövőt, de a távolság megölte.

Nem bántam meg, mert nem törvényszerű, hogy ennek kell lennie. Ha annyira ereje van, mint nekem, akkor most is együtt vagyunk. Sok embernél lehet ugyanígy. Némelyik ember alkalmas rá, némelyik nem.