Természetes, hogy több mint egy év után átalakul a szerelem, nem?

17 éves vagyok a barátommal együtt. Másfél éve vagyunk együtt.

Egy iskolába járunk, és minden szünetet egymással töltünk. Már a kapcsolatunk elején Ő nem nagyon ajánlotta fel, hogy maradjunk iskola után, meg ilyenek.

Sajnos én emiatt rengeteget hisztiztem, amit ő meg is elegelt, de szerencsére átvészeltük azt a korszakot.

Minden szombat vagy második szombat találkozunk, ilyenkor ágész nap átmegyek hozzá. Régen mindig nyolcig maradtam, mostanában ha megkérdezem, hogy meddig maradjak, hét órát mond.

És sokszor, ha úgy érzem tudnánk maradni iskola után kettesben,Ő haza megy. Például tegnap 5-kor végzett volna az iskolában, de elmaradt az utolsó órája, így haza ment, hogy majd tanul. Hát haza ment, de elment sportolni, szóval a tanulásból csak kicsi lett. A hétvégét lemondta, mert tanul(érthető, mert most fog előrehozott érettségizni). Eddig kétszer volt olyan időszaka, mikor alig adott csókot, alig ölelt vissza, de ugyanúgy éreztem, hogy szeret. Akkor csak az volt, hogy álmos volt(ezt is megértem, mert valamiért nyáron is és egész évben folyton álmos, hiába alszik 10 órát). Valahogy úgy érzem, hogy az a rajongós korszaka elmúlt.

Mostanában megcsinálja, hogy ha írok neki facebookon, elolvassa, de van, amikor nem ír vissza semmit.

Viszont TUDOM, hogy szeret, mert ezt is annyi mindennel bebizonyítja-direkt nem megy aludni, hogy velem tudjon beszélgetni este, múltkor közöltek egy fontos információt az iskolában(én aznap nem voltam), és egyből megírta smsben, nem várta ki az estét, mikor beszélünk, hanem egyből. Én is érettségiztem, és küldeni akart nekem egy sok sikert sms-t. Meg múltkor aludni akart, de nem tudott ezért feljött, meg, mert hiányoztam neki. Szóval tudom, hogy szeret.

De a fentebb említettek azért lehetnek, mert már előtérbe került az élete, és nem csak én, igaz? Hisz egy ilyen korú fiúnak kell a szórakozás is.

Lefeküdni még nem feküdtünk le, öszvisz 2x lett volna alkalmunk rá, amikor teljesen kettesben voltunk a másfél év alatt.