Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban olyan természetes?
Bocsi a malac kérdésért, de nekem nagy problémát jelent.
Az a gondom, hogy a párom hozzám költözött ,,mert úgy gondoltuk, hogy eleget voltunk külön, és nekem van lakásom.
(Szüleim nem tartották jó ötletnek).
A probléma az, hogy egy ideje sportot űz abból hogy a leg lehetetlenebb időben, helyeken és alkalmakkor szellent, de úgy, hogy még fel is hívja rá a figyelmet.
Ágyban, evéskor, filmnézés közben, bevásárláskor stb.
Még mondja is hozzá, hogy tratata. Evéskor pedig hatalmasakat böfög! Eddig ezt nem csinálta. Azt mondja, hogy ez egy élettel velejáró jelenség és , hogy visszatartani egészségtelen. Különben is a Mongoloknál, ha nem büfög a vendég, akkor megsérti a házigazdát, hogy nem ízlett az ebéd. Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek vannak ilyen dolgai az életben, de feltétlen nyilvánosan kell ezt tenni? Még, hogy lássák, a lábát is felemeli közben. Én mostanában a földbe süllyedek sokszor szégyenembe. Azt mondj, hogy ő legalább vállalja, más meg titokban fű alatt engedi ki. Miért jobb az.
Én még sosem csináltam nyilvánosan, tehát biztos meg lehet oldani, hogy senkit ne zavarjon. Ha éjjel alvás közben történne, akkor az más, mert nem tehet róla. De borzasztóan zavar a nyilvánosság. Imádtam őt és azért is mondtam fel az albérlőnek, és költöztem el Apuéktól, hogy mi ketten összetudjunk költözni. Úgy érzem, hogy ez megrengette a szerelmemet. eddig nem tapasztaltam nála ezt. Akkor most miért engedte el így magát?
Másnak is természetes ez? Vagy csak én vagyok ennyire érzékeny? Neki nem mondtam, de azon gondolkodok, hogy szakítok vele. Lehet, hogy ezért oda a szerelem?
Lakva ismeri meg az ember a másikat.
Az összeköltözés nem fenékig tejfel, nem annyiból áll, hogy csak rózsaszín köd és minden happy. Sok áldozat és kompromisszum kell mindkettőtök részéről, hogy egymás idegesítő szokásait megszokjátok, eltűrjétek. Persze, megvan, kinek mi fér bele, mi az elfogadható, ezt neked kell tudni. Egy komoly beszélgetést megérne a dolog.
Nem normális dolog, mindent azért nem csinálunk még a párunk előtt sem. Szerintem rájátszik erre a disznó viselkedésre, természetesnek tartja és viccesnek, pedig nem az.
Baj van ott, ahol a párunk miatt szégyenkeznünk kell.
Kell ? Nem kell, sok normális hapsi rohangál még a világon...
Ha most így kezdi a kapcsolatot, később a wc-re se megy ki? Elintézi, ahol rájön???
Eléggé kiábrándító tud lenni az ilyen viselkedés,ezt megértem.De ha valóban azon gondolkozol,hogy ezért elhagyd akkor csak felszínes (volt) a kapcsolatotok és soha NEM is SZERETTED! Ha valakit szeretsz akkor elfogadod a hibáival együtt(természetesen nem arra gondolok ,hogy félholtra ver vagy orrba szájba csal),néha nehéz de ez erről szól.
Esetleg vázold Neki a helyzetet,hogyha nem változtat akkor "pihentessétek" ezt a kapcsolatot amíg átgondolod,hogy így képes vagy -e Vele együtt élni......Ha szeret,rögtön változtat!
Sok beszélgetésen és kérésen már túl vagyunk.
A véleménye az, hogy ilyennek kell elfogadni.
Tegnap színházba voltunk, és háromszor durrantott , mire a szomszéd székekből ketten felálltak és elmentek.
A föld alá süllyedtem szégyenembe.
A barátaim is itt hagynak.
Elsőre nem volt világos, de a kommented után már azzá vált, hogy ezt nem csak akkor teszi, ha kettesben vagytok, igaz?
Csak mert épp el akartam mesélni, hogy az én páromra is mostanában jött rá az, hogy ki meri engedni, aminek jönnie kell, és konkrétan elmondta, hogy ennek ő mennyire örül, mert ezt soha semelyik bnője előtt nem merte, a mi kapcsolatunk meg milyen mély:) Viszont. Amennyire lehet, kulturáltan teszi, és csak kizárólag kettesben.
Az, hogy az ember a színházban elfingja magát, minősíthetetlen, én nem is tudom mit csináltam volna a helyedben...
hát igen.
Valaki írta, hogy el kell fogadni a másikat maximális szinten, mert különben nem szereted...
egy kapcsolatban ne csak én fogadják el a párokat mindenestől, hanem ő is engem. Kölcsönösség.
Neki is el kell fogadnia azt, amilyen vagyok. Pl. jelen esetben ha zavar a döntés és egyéb undorító, am természetes dolog, akkor tartsa tiszteletben.
Kompromisszum.
Ha pedig sokadik beszélgetes után sem működik a dolog, akkor ott van valami a háttérben...
meg kell oldani a problémát, de ha nem megy, akkor nem kell "leragadni" sem a gondnal, sem a forrásánál...
+
hülye automatikus szótanulás... ;) egy pár szót elirtam, lehet nem munkahelyen kellene androidos netet nyomni....
mindegy, a lényeg érezheto
(+ Neked külön köszönöm).
Hát lehet, hogy el kell fogadni a párunkat úgy ahogy van, én nem tudom!
Az biztos, hogy az emberek ezt nyilvánosan nem fogadják el.
Aki azt mondja, hogy el kell fogadni úgy ahogy van a páromat, gondoljon bele: Vasárnapi ebéd a szüleinknél, ott a testvérem, a szüleim, a keresztanyám. Csirkepörkölt az asztalon, mindenki jóízűen eszik! Ízlik, kérdi Anyám. Erre egy nagy, jó hosszú és erőltetetten harsogó jelzés, ami mellé még mondja is, hogy jaj, de megkönnyebbültem. Ez kultúrált? Anyu, Apu teljesen ki van. Nem beszélve az idegenekről és a barátaimról. Most, hogy kibeszéltem ezt a dolgot, még magam is fel vagyok háborodva, és ideges is lettem tőle.
Lehet, hogy indokolt lenne a szakítás, mert talán egy más kultúrkörben ez elmegy, de amit én megszoktam, tanultam a szüleimtől az nem tudja tolerálni.
És most a sok válasz miatt már én is úgy gondolom, hogy nekem sem kell tolerálnom. Most jött el az a pillanat, hogy mihelyt hazajön, Megkérem, hogy költözzön vissza a szüleihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!