Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék ez ellen?
válasza:
válasza:fél éve csak?
akkor mégsem volt az olyan nagy szerelem részedről,uh ne siránkozz.
az meg az önimádat netovábbja,hogy azt képzeled,hogy csak a gyorsabb dugással lehet téged beelőzni,öntelt némber.
5 év azért elég sok idő.
kijönni ilyenből vagy gyásszal lehet,vagy úgy ha azért szakítasz,mert jobbra cseréled.
fejleszd a képességeidet járj el edzeni-de női edzésre zumba meg hasonló baromságokra-aztán itt a nyár,támadnak majd a kanok ne félj ha kinézel valahogy.
válasza:Megértelek. Nem egyszerű ez. Mivel ennyi időt eltöltöttél egy emberrel, mondhatni összenőtt a szívetek.
Ám: talán azért érezheted, hogy nem érted érdeklődnek ezek a srácok, hanem csak hogy legyen valakijük, mert még nem zártad le szerintem az exet, és tudat alatt hozzád húzol, így egy védekezési mechanizmus alakult ki benned minden új és ismeretlen irányába. Szerintem még nem vagy túl. De jó úton haladsz. Találni fogsz, én nem hiszek abban, hogy ne sikerülne. De nagyon fontos, hogy amint telik az idő, a jelölteknél megtudd állapítani, hogy önmagukért akarod-e megismerni, vagy azért, mert olyan mint a párod volt. Ha előbbi, akkor már túl vagy, ha felmerül sok gondolat a megismerkedés időszakában, ami visszacsatol az exhez, akkor még mindig nem leszel túl rajta.
Köszönöm a válaszoka!
1. válaszoló: Igen, lehet hogy kevés volt ez az idő, de olyan nagyon rossz magányosan, tényleg nagyon hiányzik egy társ, és ez az érzés szinte már teljesen felőröl, semmire se tudok koncentrálni, pedig most pont itt lenne a vizsgaidőszak, amikor tanulnom kéne, de van, hogy emiatt a rosszkedv miatt egyszerűen képtelen vagyok. De majd csak lesz ez még így sem...
2. válaszoló: Nem azt mondtam, h a csaj egyből lefeküdt vele, hanem csak hamarabb összejött vele, mint én. Ergó, az a pasi több csajjal ismerkedett párhuzamosan, mert így több esélye volt, h valamelyik összejön közülük, amiszerintem undorító. Pláne, hogy nekem teljesen más képet festett önmagáról, mint amilyen valójában.
3. válaszoló: Valószínűleg igazad van. Szerintem nagyrészben azért sikerült ilyen hamar kiszeretnem belőle, mert iszonyatosan sértette a büszkeségem, hogy nem kellettem neki, így eldobott magától, ezért minden egyes nap haraggal és gyűlölködve gondoltam rá, és ezzel próbáltam kiölni magamból az iránta érzett szeretetemet. És úgy tűnik egész jól sikerült. De azért talán a szívem mélyén még mindig érzek iránta valamit.. csak mivel tudom, hogy sosem lehet már köztünk semmi, ezért a remény legapróbb szikráját is elutasítom, hisz úgyis teljesen fölösleges lenne utána vágyakozni, hisz én neki már nem kellek...
válasza:Kedves Kérdező!
3. vagyok.
Az a gond, hogy a büszkeség egy igen érzékeny és pengeélen táncoló "partnerünk" az életben. Büszkék is általában akkor vagyunk ilyen helyzetben, ha nagyon is van még érzelmi kötődésünk, leginkább csalódottság, fájdalom.
A kiölés nem sikerült, mert erőltetve történik és ellenhatást érhetsz el vele. Amíg rá gondolsz, hogy kiöld, addig is eszedbe jut és ez erősíti a hiányt. Értem, hogy tudod, nem lesz köztetek semmi, de akkor addig nem érdemes erőltetni az új ismeretségeket, mert amíg ezt nem dolgozod fel, zárod le, tényleg el fogsz utasítani mindenkit. Akaratlanul ehhez fogod hasonlítani. Én nem az elfojtást tanácsolnám, hanem az elfogadást. Ehhez kell az idő, a jó barátok, a szülők, és ha nem megy egyedül, akkor egy szakember. Szerintem erre nem lesz szükséged. Ez egy folyamat, nem mondom, hogy helyettesítsd a gyászt sporttal, más tevékenységgel, mert ezt meg kell élned. Persze segítenek a tevékenységek, de nem oldanak meg dolgokat egyik pillanatról a másikra. Ez most időigényes lesz még egy darabig. Ettől függetlenül járj nyitott szemmel, csodák léteznek. Ha elhiszed, hogy léteznek.
Kedves GeGeL!
Teljesen jogos a felvetésed, hisz az én büszkeségemet is a fájdalom és a csalódottság váltotta ki, ami a mai napig bennem van. És talán ezek az érzések, kételyek pont azért vannak bennem, mert mégsem állok készen az ismerkedésre. Csak az a legnehezebb az egészben, hogy ezzel a hatalmas hiányérzettel, magánnyal nem tudok mit kezdeni. Sajnos ezen tényleg semmi sem tud segíteni, se barátok, se családtagok, se ha lefoglalom magam, semmi. És sajnos tényleg ott tartok, hogy semminek nem tudok örülni, mivel folyton ez van bennem. Egyszerűen már annyira elkeseredtem, hogy szinte bármire képes lennék, hogy újra boldog lehessek, de tudom, hogy ez persze lehetetlen, amíg még nem állok készen a továbblépésre. Csak ki tudja, mennyi idő az még... én már most úgy érzem, hogy egy percig nem bírom tovább, mi lesz később:/ Hát az biztos, hogy életemben sosem voltam semmitől ennyire rosszul. Hát most már tényleg nem maradt más, minthogy várjak és reménykedjek, hogy csoda történik... rajtam már csak az segítene.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!