Meg lehet/kell bocsájtani egy nőnek, ha a férfi háta mögött teherbe esik?

A világ legaljasabb dolgának tartom. Az apával szemben, és a GYEREKKEL szemben is. A nő a saját önzése miatt két embert kényszerít számukra kellemetlen szituációba. Persze, lehet azt mondani, hogy majd beletörődik, meg majd megszereti a gyereket... lehetséges. DE: a nő iránti bizalom GARANTÁLTAN megrendül, soha nem lesz már szeretetteljes a kapcsolat. És egy gyereknek arra lenne szüksége, hogy két szülő várja az érkezését, mindketten örüljenek neki, és keserű szájíz nélkül tudják megölelni, plusz arra is szüksége van, hogy a szülők között harmonikus, boldog párkapcsolat legyen. Egy átverős kapcsolatban ez kizárt.

Mindezt úgy írom, hogy TUDOM milyen nagyon vágyni gyerekre, de a férjem még halogatja! Átéltem! De eszembe nem jutott trükközni, inkább kivártam, míg elég stabilnak érzi hozzá a kapcsolatunkat. És hogy emiatt egy-két évvel később lett gyerekem? Na bumm! Lett, és mindketten imádjuk!

egy normális kapcsolatban ezt azért meg lehet beszélni. persze a nő is kitűzhet magában egy időpontot, hiszen nem lehet 40 éves korig várni, h a férfi rászánja magát a gyerekre. ha csak nem 38 évesen találkoztak :)

nehéz kérdés egyébként. ismerek gyerekeket, illetve ma már felnőtteket, akik a leírt körülmények közt születtek. normális ember lett belőlük annyi hiányossággal, hogy egyáltalán nem volt apjuk. lehet, hogy anyuka is fel volt rá készülve, mikor a döntésre szánta magát, h terhes lesz.

inkább nem mondok véleményt, hiszen nem sértem meg az ismerőseim édesanyját, becsülettel felnevelték a gyereküket, mindent megadtak, amit csak tudtak, egyik sem lett lezüllött csöves. sőt, tanult, diplomások mindannyian.

annyit azonban mindenképp érdemes a fejbe vésni a kedves leendő anyukának, ha ilyen lépésre szánja magát: ne próbálja ezzel megtartani a párját. úgy induljon neki, h ezt a gyereket én egyedül akartam, én egyedül kell, h felneveljem.

ha mindkét szülő által tudatosan tervezett a gyerek, akkor viszont megbocsájthatatlan, ha az apa lelép és még gyerektartást sem hajlandó fizetni.

de mondok egy ellenpéldát.... anyu is ezt csinálta, így lettem én. igaz aput nem kényszeritette hogy vele maradjon. apu a legeslegjobb apa a földön és utólag nagyon örült neki hogy így történt.

tudom hogy leszavaztok és nem is ez a normális, csak a kérdés kapcsán írtam hogy ilyen is van.. mégha elég ritkán is fordul elő.

ezért nem ítélkezem, ettől függetlenül jó magam nem csinálnék ilyet...ill max akkor ha kicsúsznék az időből mert pl 40 lennék és egyedül is tudnám vállalni. de véletlen teherbeesésnél s ugyanez , nem kényszeríteném a másikat a döntésemre. majd ha kész az apaságra, szól.

A nők híresebbek az empátiájukról, de amikor ilyet csinálnak, átmennek szociopatába. Elfelejtenek belegondolni, hogy milyen lehet a gyerekvállalás kérdésében férfinak lenni.

Nő vagyok, akár lesz gyerekem, akár nem, az mindenféleképpen az én döntésem lesz. Egy férfi egyedül nem dönthet arról, hogy mikor lesz apa; ezt kihasználni szerintem nagyon aljas dolog.

Képzeld el, hogy először is, akaratodon kívül történik veled, hogy szülő leszel, ami szerintem a legnagyobb kihívás a világon. Másodszor, az ember, akiben megbíztál, ilyen súlyosan átvert. Ha férfi lennék, kikészítene a tehetetlenség; nem akarok gyereket, de nem tudok mit tenni ellene.