Hozzá lehet szokni a veréshez? Korábban az élettársam gyakran vert, aztán ha sírtam akkor nagyon kedves volt és szeretkeztünk. De ma már nem ver és hányzik. Lehet hogy mazócista lettem?

[link]

ez egy mese, ami illik valamellyest a helyzetedre. A tanulsága amellet, hogy szeretni kell egymást, azaz az alapvető emberi tulajdonság, hogy azt szeretnénk, inkább rúgjanak belénk, minthogy átlépjenek.

Nem mazohizmus amit érzel, hanem valószínüleg szerlmes vagy a párodba. De azt tudnod kell, hogy ha egy családban előfordult egyszer az erőszak, akkor rendkívül nagy az esélye, hogy ez újból megtörténik. Továbbá tudnod kell, hogy a bántalmazásoknak egy egy ciklikus jellege.

1) Frusztráció felhalmozódása

2) Erőszak megnyilvánulása

3) Nászút időszak: bocsánatért könyörgés, mérhetettlen kedvesség, ígérgetés, hogy többet nem fordul elő.

Idővel a ciklus gyre gyorsabb lesz, egyre sűrűbbek lesznek a bántalmazások, és idővel elmarad a nászutas időszak.

Ahogy az idő telik egyre nehezebb kilépni az ilyen kapcsolatokból. A bántalmazott fél igényszintje egyre lejjebb csúszik, a végén úgy gondolja, hogy neki ezt szánta a sors, ennél jobb úgy sem lehet. "Mi lenne velem nélküle?"

Azt tanácsolom bármennyire is szereted, bármennyire is hiányzik, hogy megverjen, mérlegeld amit írtam, és döntsd el, hogy számodra mi lenne a legjobb.

Próbálj sírni, azt írod ha sírsz akkor vigasztal és szeretkeztek.

Sírjál hátha bejön.