Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, hogy ha nem beszélek/találkozok a barátommal, akkor "éljek", és igenis tanuljak, foglalkozzak magammal?
17 éves lány vagyok. A barátommal másfél éve vagyok együtt. Alapból lelki gondjaim vannak, amit a barátom elfogadott....VISZONT.
Kb egy éve elkezdtem göcsörtösen ragaszkodni, minden percem tőle függött. Úgy értem, hogy ha nem találkoztunk, egész nap szomorú voltam, csak rá gondoltam, alig bírtam ki nélküle. Ez idén év elejére már beteges volt, nem érdekelt senki, csak ő. Szó szerint függöttem tőle, ha összevesztünk úgy éreztem, vége az életemnek. A sok hisztimmel sikeresen kezdtem elmarni, és rájöttem, változnom kell.És hagyni neki szabad teret is. Ekkor PÁNIKROHAMOK jöttek rám. Rettegtem, hogy elontottam mindent, és hiába volt minden JÓ, úgy jöttem haza, hogy sírtam, remegtem, hányingerem volt, félelemérzetem, és csak az alvás segített, enni se tudtam. Egy héten keresztül...utána rendeződött a barátommal minden. Viszont. Ha nem írt chaten, vagy nem találkoztunk, egész nap remegtem szintén, nem tudtam tanulni, semmire se figyelni. Régen napi 3-4 órákat tanultam, mostmár egyet se tudtam. Nem tudtam mi történik velem.
Szeretem a barátom, hogyan tudnék normális lenni? Elfogadni, hogy van élete, és, hogy nekem is kell mellette, hogy legyen sajátom, és nem göcsörtösen ragaszkodni, hogy minden percben velem legyen? Már teljesen normális vagyok, de például most is félek, hogy hétvégén nem találkozunk. Pedig tanul, és minden endben lesz, mert a jövő hétvége a miénk, és egy suliba is járunk, tehát ott is találkozunk...
ÉS este is beszélünk.
Hogyan hozzam rendbe magam? Ezt belül kell, volt valakinek ilyen? Nagyon szeretem, és Ő is engem. De attólmég nem normális, hogy csak Ő létezik nekem, és a nap 24 óráját ő teszi ki. Ilyen a szerelem, de attólmég, hogy rá gondolok, elkellene tudnom látni a saját dolgaimat is...
Ez már olyan, mint a társfüggés. Gondolj bele, hogy amíg nem ismerted, addig is volt élet, volt madárfütty, kellemes délután és finom napsütés.
Történt valami, ami miatt ennyire görcsösen kezdtél hozzá ragaszkodni?
Tényleg nem egészséges ez így. Ezen a hétvégén kizárólag magaddal foglalkozz (persze otthon segíteni kell és tanulni is). Esetleg hívd fel kétszer tíz percre, de mellette csináld, amiket ezelőtt is csináltál, vagy keress egy új hobbit. :)
Nem, nem debeceni vagyok, és már KÉT pszichológust is megjártam, most megyünk majd a harmadikhoz a közeljövőben..
Tudom, hogy van élet, de szinte semmi nem okoz örömöt. Nincs, ami motivál.
Hogy miért ragaszkodom így hozzá? Talán, mert benne mindent megtaláltam. Lelki társ, ugyanolyan, mint én, nevetgélünk, szeretem, egyszerűen nem tudom..
Mielőtt össze jöttünk volna, már úgy éreztem, mindennek vége, Ő meg kihúzott abból..:)
GeGeL:
Hát, egyszerűen nem tudom, mert konkétan nincs is saját életem..
Haza jövök, videójátékozom, várom, hogy elteljen a nap, hogy este beszélhessek a barátommal. Vagy filmezem.
Sportolni nem merek, a tánc kiskorom óta álmom, de mások előtt nem merek. Barátokkal nem szeretek eljárni sehova, meg különben se hiányzom annyira.
Kipóbáltam azt, hogy elmegyek a barátokkal kedvem ellenére, de nem éreztem jól magamat. Hiányzott a barátom, és akárhogy ökörködtünk, nevettünk, egyszerűen nem volt jó...Ez ellen emg nem tudok mit tenni.
A videójátékon kívül néha rajzolok, mert sokan mondták, apu is, hogy van tehetségem hozzá, de a rajzokat meg emgérzésre tudom csinálni...ha nem vagyok rajzos kedvembe akkor hiába ülök neki, megunom...
Igen, az önértékelésemmel bajok vannak, nem érzem magam egyenrangúnak, de ezen má változtatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!