Mit csináljak, hogy a nejem megkívánjon?

Szia!

Te nagyon kedves vagy, örülök, hogy vannak még rendes emberek. Ez manapság elég ritka.

Az a baj, hogy nekem egyre inkább az az érzésem, hogy a nejem csak érdekből van velem. Ezt persze tagadja, de vannak apró jelek. (Pl. a szex után azonnal előhozott sokba kerülő dolgok, stb.). Minden rezsit, kölcsöntörlesztést, nagybevásárlást, stb. én fizetek, a fizetését csak saját magára költi, de állandóan azon nyavajog, hogy én nem adok neki pénzt, pedig viszonylag jól is keres. Most persze nekünk sem megy úgy mint régebben és ezt nem akarja megérteni. De a problémák már korábban kezdődtek, azok nem csak e miatt vannak. (Akkor kezdődött, amikor az Eltére járt, ott hülyítették meg valamivel.)

A féltékennyé tétel mint írtam nem jön be, mert csak elmérgesíti az egészet, így is sokat féltékenykedik, pedig eddig nem volt rá oka. (Bár ha így folytatja lesz.) A családos üzleti hölgypartnerekre is féltékeny, pl. az egyik nyaralásunkkor az ő tudtával, üzleti ügyben tíz percre átültem a buszon az idegenvezetőhöz, hogy megbeszéljek vele egy lehetőséget. Ezt tíz éve a fejemhez vágja, hogy ki akartam vele kezdeni, holott abszolute nem igaz. Persze sok példát lehetne hozni, de nincs értelme.

Sajnos ez a felöltözés, illatosítás nem az én stílusom (bár a múltkor vettem ilyen vágykeltő parfümöt, de pont az ellenkező hatást váltotta ki, mert szerinte büdös), a nem ér rá, fáradt, más dolga van, stb. kifogások ellen úgysem használ. Próbáltam már, hogy megcsináltam minél több házimunkát, hogy akkar lesz majd ideje, de csak azt értem el vele, hogy kitalált nekem mégtöbb feladatot, ő meg bevállalt magának még több hülyeséget. Azt hiszi, hogy azzal hogy itthon dolgozom, bőven ráérek megcsinálni a lakásban mindent, pedig sokszor még kevés is a 8-10 óra.

A gyerekeknek is túl sok pluszdolgot szervez, ami persze mindkettőnktől további időt von el, és már a családsegítő központban is azt mondták, hogy nem kéne ennyi mindent, csak néhányat, amit ők is szívesen csinálnak. De neki az a megrögzött ideálja, hogy ha neki nem lehetett, akkor a gyerekeknek adjuk meg ezt a lehetőséget.

Amúgy meg még el is viselném, mert egy kapcsolatban mindkét félnek alkalmazkodni kell, de úgy hogy folyamatosan mogorva, morcos, házsártos, egyáltalán nem kedves senkivel, nem mosolyog, és főként hogy az ágyban ilyen elutasító, ez már nekem sok.

Most már ott tartok, hogy ha úgy adódna belevágnék egy új kapcsolatba is, csak mivel otthon dolgozom elég nehéz lenne átszervezni a dolgokat. Meg hát nem bírnám ki egyedül egy napig sem, sajnos én ilyen típus vagyok. Egyik pillanatban azt mondom, hogy persze elviselem a dolgait, a gyerekek érdeke is az, hogy az apjuk és az anyjuk nevelje fel, de aztán mindíg jön valami hidegzuhany, ami miatt azt mondom, hogy ezt már mégsem, akkor inkább bármi.

Írtam privát üzenetet, elküldtem a valós elérhetőségem is.

Mégegyszer köszönöm a bíztatást, és a kedves szavakat.

Amúgy azért ott még nem tartunk, hogy teljesen elmaradna a házasélet, csak nekem a heti 1-2 alkalom kevés, főleg, hogy az ahhoz való hozzáállás is ilyen. Illetve amit írtam, a kedvesség, szeretet, mosoly, stb. ami nagyon hiányzik.

De nem akarok már siránkozni, nem illik ez egy férfitől, csak jólesett egy kicsit, hallani valaki olyan ember válaszát, aki megért. De írtad, hogy te is hasonló cipőben jársz, úgyhogy most már írj egy kicsit te is, ha gondolod majd privátban.