Ciki, ha nincs igényem emberi társaságra?

Disco Disco Good Good! X)

Amúgy én direkt estefelé szoktam járkálni, hogy elkerüljem az emberek közelségét. Ma is csak 4 emberrel beszéltem, 10-et meg láttam rajtuk kívül.

Szociális fóbia lesz az. Én sem igénylem annyira, de az a baj,hogy egyedül lenni is átok rossz. Meg társaságban sem érzem annyira jól magam.

Leginkább akkor érzem jól magam, ha vannak sokan körülöttem, de egyikkel sem vagyok még beszélőviszonyban sem. Pl. egy pláza folyosó, vagy az eddzőterem.

Az úgy jó. De ha már pofázni kell valakinek, akkor jönnek a megfelelési kényszer miatti stressz, hogy nehogy elszóljam magam, vagy valami olyat mondjak ,ami miatt meggyülölnek, kiközösítenek, vagy esetleg kárt teszek fizikailag valakiben, mert elég személyiségzavaros vagyok.

Így vigyázok, hogy nem vagyok semmilyen viszonyban senkivel.

Ez leginkább a munkaelykeresés tekintetében állati nagy probléma, a beilleszkedési képesség hiánya, a szimpátiakeltés hiánya, f.27 vagyok és még soha életemben egy percet sem dolgoztam! de én megtehetem, lebszom nagyívben, viszont ha anyám nem tart el ,mert valamikor meghal, akkor bedől az én életem is.

Képtelen vagyok a társadalomba beilleszkedni.

Diplomásként meg bűzlik a szar meló. Diplomás szintű irodai munkahelyeken meg hatalmas a felelősség, amibe érzem, fóbiázom, hogy beleőrülnék.

Párkapcsolatban ugyanígy egy nem bevállalós nulla vagyok, ezért nem voltam még sose nővel sem. Mert ugyanúgy nem érzem jól magam női közegben sem. Itt is a probléma pszich eredetű.

Ciki? nem ciki? hááát, inkább ciki, mert le se szarnak, a kihúzó, társadalomellenes embereket le se köpik, annyira nem értik meg a jól szocializálódott egyedek. Egoista szemétnek titulálnak ostobán ,felszínese, és nem látják át a problémák valós okait. Gyerekkori sérelmeket, rossz szituációk halmozódását, amitől egy ember élete totálisan képes kisiklani.....