Szerintetek helyesen viselkedek ebben a helyzetben?

A baràtom pàr hete szakított velem az érzelmek hiànyàra hivatkozva. Én nagyon szeretem õt, nagyon hiànyzik, de elfogadtam a döntését és nem sírok utàna, hogy fogadjon vissza. Õ azt akarja, hogy jò viszonyban maradjunk, legalàbbis köszönjünk egymàsnak. Én viszont ezt nem akarom, mivel így még nehezebben megy a felejtés, és még most is nagyon fàj hogy becsapott azzal hogy még mindig szeret, majd hirtelen elhagyott. Nem keressük egymàst azòta sem. Szerintetek bunkò lennék/rosszul tenném, ha tudomàst se vennék ròla a suliban? Egyébként jò lenne még visszakapni/visszahòdítani, és làtok is rà remênyt, mert õ folyton bàmul ha meglàt, és mostanàban közelebb akar kerülni a baràtnõimhez, de tudom hogy csak miattam csinàlja ezt, mert én nem beszélek vele (de soha nem én vagyok a téma természetesen, hanem ilyen sulis dolgok). Màsért meg miért csinàlnà, ha egyik baràtnõm sem jön be neki? Ha el akarna felejteni, nem beszélne olyan emberekkel, akik ràm emlékeztetik, nemde? Ezek a jelek is arra utalnak hogy megbànta hogy elhagyott. Szerintetek helyesen viselkedek vele, ha figyelmen kívül hagyom õt (mert teljesen sértve érzem magam)? 17/l, exem 18/f