Most mit kellene tennem? (Bővebben lent)

Nem tudom hányak életében fordulhatott ez a kérdés meg, viszont olyanok válaszát is várnám akik nem voltam ebben a helyzetben, és olyanokét is akik már szépen átvészelték.

Na lehet hosszú leszek de leírom az egész történetet.

Voltam egy fiúval 15 évesen együtt jártunk, ő bemutatott a szüleinek én voltam neki is az első barátnője jobban megmondva nekem is ő volt az első komolyabb pasim. Nem éreztem jól magam a családja szellemi képességei miatt és az ő származása miatt sem, egyszóval szégyelltem megjelenni vele, de még így is jóval több mint egy évig voltunk együtt. Aztán én dobtam őt mert már tényleg elmúlt az a nagy láng ami még egykor égett kényszerítettnek éreztem minden percet amit vele töltöttem el együtt.

Volt utána még 3 kapcsolatom ami abszolúte nem volt komoly csak egybe jártunk, beszélgettünk stb. egyszóval csak a semmi. Illetve volt egy pasim a háromból a középső akibe fülig beleszerettem viszont ő dobott ki, és magamat éreztem hibásnak, hogy biztos a sors akarja ilyen módon vissza adni, és ezután még bízni is képtelen voltam, de erre később térek ki, mert akkor lesz lényeges.Na szóval 3 pasi letudva elég szép kis viták folytán, rátaláltam a "NAGY" igazira. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy egyszer nélküle kell elképzelnem az életem, hogy én fogom őt otthagyni, hogy az életbe egyszer egyetlen percet is nélküle kelljen leélnem, csaknem a rabja lettem, de szó szerint vegye az olvasóm.

Egyetlen gond volt vele, a családom is csak egyért ellenezte a kapcsolatot, egyébként figyelembe vették eléggé a szerelmemet iránta. Ez pedig az volt, hogy ő lejött hozzám, volt hogy hónapokra, vagy hetekre a 10 hónap alatt minden pénz és jövedelem nélkül, de ez még semmi, volt egy rabja egy játék, ha kértem se szokott le, köztünk emiatt is voltak jobban meg a viták, de még csak segíteni sem segített semmiben. Ez elég szép teher volt a számomra, hogy még helyette is én csináljak mindent, emellett eltűrjem a jogos megrovásokat a családomtól, és még a családja is ellenezte, pedig végképpen nem volt rá okuk. Na jó oka a családjának annyi részt volt, hogy mivel a drága exem elszökött és a 9 másik testvérét veszélyezte mert még 18 éves sem volt, ráadásul a gyámügy már amúgy is rájuk volt szállva ugyebár kellett a bűnbak, és ki más lett volna ha nem én. Nahát a mindennapossá elfajult vitákat a csaknem diliházba nem kergetett énem már alig bírta elviselni ezt a sok tehert, főleg majdnem 18 éves fejjel. A bizalomhiány pedig teljesen meg rokkant ami hiába tudom, hogy egy ennyire fiatal lány ennyire komolyan akarja gondolni valakivel is, de illik tudni, hogy már amióta az eszemet tudom egy saját családról álmodom, és ő ígért fűt fát és sosem tartotta be meg is csalt az interneten keresztül, a bizalmam csak itt csonkult meg igazán. Na és itt kerül képbe a legelső barátom, akivel ugyanis először csak felbukkant és barátként találkoztunk is, ám ő kijelentette, hogy sosem fog tudni rám úgy nézni és elmesélte azt is miken ment ezalatt keresztül. A következő találkozásunknál már össze is jöttünk, ám én eközben ejtettem először az akkori barátomat akiről hosszabban meséltem. Ám jött a húsvét, jött ő is a húgával természetesen aminek már örültem, mert szépen kifosztottak. Kibékültünk, elküldtem a másik pasit és éltünk szépen hol így hol úgy még jó egy hónapot. Ezzel együtt lett egyébként 10 számú a létezés. De újra képbe jött a másik pasi, már akkor választás elé voltam állítva és mivel tényleg belefáradtam a kapcsolatba hol őt küldtem el de nem volt alkalmam átgondolni meggondolatlanul a másikhoz futottam és végül azon az időponton amikorra a legutolsó határidőt kaptam kimondtam a végső szót elküldtem azt a 10 hónapot ami a leg kínkeservesebb volt számomra és a csaknem előtte egy éves kapcsolatomat választottam. Most viszont késő bánat elment a másik hiába futottam utána, hiába mentem már felszállt arra a nyavalyás buszra, késő bánat nem szeretni azt akit választottam, késő volna azt is kimondani, hogy menj el. Most végigcsinálná kedves olvasóm, ha tudná, hogy nem megy így? Mit kellene tennem ha a másikat szeretem csak azért csináltam amiket tett velem? Már annyira értelmetlen ez az egész számomra is, hogy ha nem ismerném névszerint őket én is bele kavarodnék az egészbe tudom. Mit javasolna nekem egy értelmes felnőtt szemmel néző olvasó? Ugyanis ezalatt a 10 hónap alatt az én anyámnak annyira elege lett belőlem érthetően természetesen, hogy jobb ha nem zargatom ezzel, viszont másnak kiönteni nem tudom ez ügyben a lelkem. Felejtenem kellene? Vagy talán dobni a másikat is és egyedül maradni, aztán ahogy adja a sors? Kérem segítsen nekem az, aki tényleg tud de csak az. Ezer hálámat tudnám csak ajánlani.