Soha többet nem fogom látni azt a lányt, akiért az életemet is odaadnám, annyira szeretem! Mit csináljak most?

Az idei tanév végén el kell búcsúznom attól a lánytól, akibe teljesen beleszerettem már legalább 1 évvel ezelőtt. Ha ez nem lenne elég, még az is itt van problémaként, hogy ő sajnos semmit nem érez viszont ebből, és még nem is mondtam neki semmit az érzéseimről. Szerintetek van egyáltalán értelme elmondani neki ebben a helyzetben? Mert nem elég, hogy nemet fog mondani, ráadásul pont akkor látom utoljára az életben. Meg ha esetleg nem is utasítana vissza, akkor sem lehetne ebből már soha semmi, mert ahogy már mondtam, ősztől egy másik iskolába fog járni az ország majdnem túlsó felén. Most akkor mégis mit csináljak? Egyre inkább úgy érzem, ahogy fogynak a közös napok, egyre jobban kezdek lelkileg meggyengülni ettől az egésztől, de ha már tényleg soha nem fogunk találkozni többet, azt egyszerűen nem fogom lelkileg kibírni, attól félek még valami kárt csinálok majd magamban! Hogyan mondjam el neki mégis, hogy az életemnél is fontosabb számomra (mondom ezt a legkisebb túlzás nélkül), és mégis mivel tartsam itthon, magam mellett? Mert lehet hogy számára nem jelentek egy távoli barátnál többet, de én nem tudok élni nélküle! Ne szóljon be senki emiatt, máskor nem vagyok egy ilyen nyáladzó, siránkozó típusú ember, de a reménytelen szerelemnek ezt a típusát még a leggyűlöltebb ellenségemnek sem kívánnám, soha! :'(

18/F