Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehetséges, hogy képtelen vagyok egészséges párkapcsolat kialakítására?
19 éves lány vagyok, nehéz gyerekkorom volt. Édesapám iszik, minden nap üvöltözés, kötekedés volt otthon... Gyűlöltem, hogy úgy viselkedett az anyukámmal és velem, szó szerint terrorban tartott.
Most viszont azt tapasztalom magamon, hogy én is olyan lettem, mint ő. A harmadik komolyabb kapcsolatomban vagyok, amiből szeretnék kiszállni, mert nem akarom tönkretenni a párom... Szinte minden nap össze veszünk valami hülyeségen amit én generálok, kötekszem, megsértődök. Olyan, mintha "elkattannék". Mikor viszont minden rendben, akkor nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást. De ezen az áron nem akarom vele folytatni, nem akarom elvenni az esélyét, hogy valaki mással legyen boldog.
Az előző 2 kapcsolatomat is én tettem tönkre, az egyik 1 évig bírta, a másik 4 hónapig. Folyton dühkitöréseim vannak, bebeszélek magamnak dolgokat, kombinálok... Egyszerűen nem normális amit csinálok.
Csak néhány hónapja jutottam el erre a pontra, hogy belássam magamnak, milyen is vagyok valójában. Voltam orvosnál is, beutaltak pszichiátriára, de 1 beszélgetés után megállapította az orvos, hogy "nincs semmi komoly bajom".
Úgy érzem nem tudok kihez fordulni, családom szinte már nincs is, a párom a támaszom, de vele veget kell vetnünk a kapcsolatnak, mert nem akarom többet bántani.
Kívülálló véleményére vagyok kíváncsi: jól érzem, hogy alkalmatlan vagyok párkapcsolatra?
válasza: válasza:ezt így, ahogy van, mondd el a párodnak.
nekem 18 évesen volt egy kapcsolatom. persze első szerelem, vége lett. borzasztóan fájt. azóta képtelen vagyok arra, hogy veszítsek. beteges dolog... évekig abból merítettem erőt, hogy láttam a fájdalmat a pasik szemében. és nem volt tudatos. egyáltalán nem. aztán megismerkedtem a férjemmel. pár év után elküldtem őt is, még esküvő előtt. mással kezdett találkozgatni, amitől úgy eldurrant az agyam, hogy én nem veszíthetek, hogy 2 nap múlva újra együtt voltunk. tudta a szívem, hogy nem kellett volna kibékülnünk, hogy értelmetlen, mégis megtettem. és most benne vagyok egy sz@r házasságban. vagyis nem lenne annyira rossz, hha túl tudnék lépni a sok negatívon, amit az évek alatt tőle kaptam. de sajnos nem tudok. hogyha elmondtam volna neki ezt annak idején, biztos, hogy segített volna abban, hogy a lehetőségekhez mérten kitisztuljon a fejem. szerintem beszélgess a pároddal erről.
Köszönöm a válaszod, első.
Viszont ezzel nem értek egyet. Az első kapcsolatom igazi egymásratalálás volt. Szavakkal leírhatatlan... A második valóban vakvágány volt.
A mostani párom viszont mindenkin túltesz, számomra ő az álompasi, külsőleg, belsőleg egyaránt. Nem vele van baj, hanem velem... Az elmémmel.
Kedves második, köszönöm a válaszod.
Nos, a párom mindent tud, mindent megbeszélek vele. Azt mondta segít, hogy rendbe jöjjek... Támogat, kitart mellettem, szeret.
Épp ezért nem érti meg, hogy miért nem akarom tovább ezt a kapcsolatot. Pedig nem akarom bántani, se kihasználni..
válasza:Én is ilyen voltam mint te,és a gyerekkorom is olyan volt mint neked.Gyűlöltem apámat minden egyes mondatáért.Én mondjuk már 16 éves körül lehettem mikor észrevettem magamon,hogy iszonyat agresszív tudok lenni.Aztán ezt apám is megtapasztalhatta,mert kissé megruháztam egy rossz nap után.Ezután évekig nem ivott és tök jó volt minden.Egy évben egyszer jött á az ihatnék.Viszont bennem az előző évek(gondolom)nyomot hagytak és rettentően kekec,agresszív,és tudom is én milyen voltam.
Volt 2 pasim akiken ezt a tevékenységemet határozottan gyakoroltam is.Aztán jött a mostmár férjem vele is elkezdtem ezeket a dolgokat,de rá kellett jönnöm,hogy akkor elveszítem és soha nem leszek boldog.3 évembe kerül,hogy most ki merjem mondani,tudom magam kontrollálni.
Nagyon nehéz egyébként ezt végigcsinálni,sok mindenkinek nem is sikerül egymaga.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat.
Kedves hetes, szakembernél jártam, de el lettem utasítva, mondván, hogy nincs is problémám.
Gondoltam rá, hogy elmegyek másik orvoshoz.. Viszont hamar eltűnt számomra ez a verzió.
Egy ideig azon voltam, hogy egyedül kimásszak a helyzetből. Külső segítség nélkül, odafigyeléssel, önkontrollal. Néhány hétig sikerült, azóta minden a régi.
A másik orvossal annyi a "baj", hogy ahova beutaltak oda mehetek csak, mivel kollégista vagyok. Privát dokira nincs keretem egyelőre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!