Milyen egy egészséges kapcsolat természete?

Én úgy képzelem el, hogy két érett, (agyilag is) felnőtt ember őszinte, játszmáktól mentes, kiegyensúlyozott viszonya, akik egymásnak partnerei, társai, és teljes köztük a harmónia, a nyitottság, a bizalom.

DE!

Nem tudom, hogy hosszú távon ez nem válik-e unalmassá. Tudom, hogy ez egy nagy érték, és hülye, aki odadobja egy viharosabb, kalandosabb kapcsolatért. De ettől függetlenül a hiányérzet még ott lehet az emberben, ami nem hagyja nyugodni. Az egyik fele elégedett, a másik viszont egy kevésbé józan, kevésbé megzabolázott kapcsolatra vágyik, ahol "megengedett" a buta viselkedés, a kisebb játszmák (pl túlfeszíteni a húrt egy vita során, de csak azért, mert úgyis mindketten tudják, hogy a végén egy nagy békülés után egymás karjaiban kötnek ki, vagy rájátszani kicsit a sértettségre, durcáskodni, szintén ebben a tudatban). Kicsit olyan ez, mintha szerepet játszanának, és mindketten tudják, hogy a másik is tudja, de izgalmas, és ezért húzzák egymás agyát. :)

Nem vagyok kapcsolatban, a kérdés csak elméleti. :) Kíváncsi vagyok, ki hogy van ezzel, esetleg korábban kiélte a szenvedélyesebb énjét, mielőtt megházasodott, vagy a komoly kapcsolatba belefér mindkettő (józan és viharos időszak), vagy a kettő kizárja egymást?