Olyan nők válaszát várnám akik hasonló kapcsolatban éltek mint az enyém. Nálatok mi volt az amitől betelt a pohár és tovább tudtatok lépni?

Szerintem ez nem szerelem, hanem feltétel nélküli rajongás. A szerelem nekem legalábbis feltételezi, hogy látom a másikat annak teljes valójában és úgy szeretem. De te látod, hogy milyen, minden nap, de elkendőzöd azt, ami nem jó neked, nem vagy hajlandó igazán szembenézni vele.

Kicsit át kéne gondolnod és érezned az összes fájdalmat, amit okozott neked és meglátni, hogy ő igazából egy f*szkalap, aki talonban tart téged, ha épp nem lenne más, akit dugjon. Próbáld meg úgy átélni az összes fájdalmadat, hogy elpárologjon az a rajongás, az a csodálat, amit érzel iránta, amiért képes vagy újra és újra mindenedet nekiadni!

Próbáld meg igazán látni őt, úgy, ahogy van. Akkor majd rájössz, hogy ő csak egy nagyra nőtt óvodás, aki ha kell neki valami, elveszi a másiktól, de valójában csak egy ostoba, önző senki!

HA ezt el tudod érni, többet nem engeded a magad közelébe.