Hogyan oldjam meg, hogy rugalmasabb legyek? (bővebben lent)

a barátommal 3éve vagyunk együtt, én idősebb vagyok (29) 5 évvel. szeretem őt, úgy hiszem ő is engem, a korához képest nagyon érett. ami - főleg mostanában - zavar, hogy munka, tanulás és egyebek miatt nagyon keveset tudunk az utóbbi időben találkozni, viszont mégis sok mindent bevállal, holott alig látjuk egymást. ahogy átgondoltam, tudom, hogy "hisztispics@" gondolatnak hangzik, de nekem rosszul esik, hogy pl. holnap is a zenekari próbája után (gitározik egy zenekarban), csak 1-2 órát tudunk együtt tölteni, mert 8-ra a barátival van megbeszélve találkozó. abszolút nem az ellen vagyok, hogy van saját élete, sőt. csak valahogy fáj nekem, hogy alig látjuk egymást és amikor lenne alkalom, akkor is ezer más dolgot szervez közben. ez régebben is zavart vmennyire, és ésszel értem én, hogy ő fiatal, most van abban a korban, amikor koncertre kell járnia, haverokkal kell eljárnia és ezer dolgot kell csinálnia, amihez kedve van, de mégis rossz érzésem van ilyenkor. hogyan tudnám ezt jobban elfogadni?

köszönöm a válaszokat.