Tényleg kezdek szerelmes lenni a lányba? Márpedig ez nagyon nem lenne jó.

Mostanában egyre gyakrabban kapom azon magam, hogy ráérős perceimben sokszor fantáziálok egy lányról (perverz értelmezéstől kíméljetek meg!) akivel egyébként már egy osztályba járok több mint 3 éve. Egyre többször gondolok rá csak úgy komolyabb ok nélkül, elképzelem magam előtt, meg hogy milyen jó lenne vele ide meg oda közösen elmenni. Nemrég elkezdtem írni egy könyvet (ami egyébként az egyik kedvenc hobbim), és annak a főszereplője is valami tudatalatti akaraterő miatt nagyon sokban hasonlít erre a lányra. A leginkább azon csodálkozok, hogy ha a rádióban valami nyálas szám megy, amiket pár hónapja is még nagyon utáltam, most meg abban a 3-4 percben egyszerűen képtelen vagyok másra figyelni, csak ő jár a fejemben.

Szerintetek kezdek egyre inkább beleszeretni, vagy ez csak valami enyhébb változat? Csak mert mint szerelmi viszony egyszerűen elképzelhetetlen köztünk, elég jóban vagyunk egymással, de szigorúan mint csak barátok. Amúgy ha ezt az egészet elmondanám neki, csak jól kiröhögne, mert azt gondolná, hogy csak szórakozok vele. Pedig attól tartok, egyre inkább nem erről van szó a részemről...