Munkamániás pasival van jövő? Vagy sose lesz ideje rám?

Én édesanyám példáját tudom felhozni. Apa rengeteget dolgozik, látástól vakulásig. Nagyon becsülöm és tisztelem érte természetesen.

Viszont anya eszméletlenül szenved, nagyon-nagyon magányos. Hiányzik neki a férje. Már 25 éve házasok, középkorúak, de látom, hogy nem szól sok mindenről a kapcsolatuk.

Van nagy ház, drága autók, minden, ami kell... Lehet menni kirándulni, ahová jól esik, de csak apa nélkül, mert ő dolgozik. Én úgy gondolom, hogy anya is és én is sokkal jobban értékelnék egy hét Balcsit, mint drága helyeket kettesben...

Ebből aztán mindenki szűrje le, amit gondol...

De ennek ellenére csóróval senki nem jönne össze.

Ergo megint van egy 10%-nyi ember akik esélyesek. A többiekre meg ráfogják hogy csóró vagy munkamániás. Fair.

Azt esetleg érdemes lenne végig gondolni Xeno-nak, és a többieknek, hogy az kinek vonzó, ha valaki eldönti magában, hogy neki úgy sincs senkinél esélye, mert ha X, akkor az a baj, ha Y, akkor az a baj.

Ha valaki munkamániás, azzal nem az a baj, hogy sokat dolgozik, és hogy el tudja tartani magát. Hanem az, hogy nincs élete! Mint ahogyan a munkakerülőknek sem. Nem tudja megtalálni az egyensúlyt. Szükség van munkára is ahhoz, hogy az ember teljes legyen. De az, aki hónapokig, évekig csak egyetlen dologra koncentrál, és minden mást elhanyagol, az nem egész egyszerűen unalmas és boldogtalan ember, hanem valószínűleg önképzavarban szenved.

Az életnek - úgy, ahogy minden más téren - ezen a területén fehérek vagy feketék a dolgok. Nem minden dolgos pasira mondjuk, hogy munkamániás, és nem, nem a hajléktalanok nekünk az álompasik. :D

A lényeg az egyensúly. :) Én mindig azt mondom a páromnak, hogy annyi pénzünk legyen, amiből egy normális életszínvonalat fen tudunk szépen tartani, egy fillérrel sem több. És ezt ő is osztja, és sok időt töltünk szerencsére együtt. :) Nekünk ez sokkal fontosabb. :)