Megtörténhet egy ember életében olyan, hogy végleg lemond arról, hogy legyen barátnője/felesége és kapcsolata?

kb 4 éve hogy nincs kapcsolatom, most vagyok 22 éves és igen... sajnos kezdek lemondani róla hogy egyszer legyen egy normális kapcsolatom :/

F/22

Azért megkérdezném az illetőt, hogy ezt hogy sikerül összehoznia... Minden korosztálynak megvan a megfelelő könnyű nőszerző helyzetei. 14től ott vannak a tini discok tele tapasztalatlan középiskolásokkal, akik semmi másra nem vágynak mint hogy egy srác odamenjen végre, táncoljon vele dumáljanak aztán meg smárolnak. Ha vége a gimis éveknek az egyetemi évek alatt ott a sok baxatlan bölcsészlány, akiknek a többsége igazából ha nem is legfullosabb, de az ember ne válogasson ha épp most akar önkéntes cölibátusba vonulni. Az egyetem után is sok a magányos nő, akik igazából annyira nem válogatósak már.

Egyébként a te problémád szerintem nem az, hogy nincs nő, hanem az, hogy nincs OLYAN NŐ. Olyan amit ha a barátaidnak elhozol azt mondják, hogy ezt a csajt tuti nem nézték volna belőled, akire szinte kiverni is bűn nem még megdugni.

Hát haver önfejlesztés....

Ismerek/ismertem két ilyen embert is. Egyikőjük egy nő. 64 évesen halt meg, soha nem volt férje, komolyabb kapcsolata, se gyereke, se kutyája, se senkije. Egy szem testvére volt az összes még élő rokoni kapcsolata. Ő nem tudom hogy jutott ide, de sosem látszott rajta, hogy egy pillanatra is megbánta volna.

A másik egy pasas, olyan 50 körül lehet most. Neki sincs senkije, csak a 77 éves anyja. Nála tudom, hogy a kezdeti próbálkozásoknak az anyja vetett véget, aztán nála is ragadt a kicsi fiacskája. Látszólag ő ebbe bele is törődött.

A papok és apácák egyébként nem azért választják ezt az életformát, mert ők elhatározzák, hogy nekik nem kell élettárs... Sőt, nekem egy pap mesélte (a saját szájával :D), hogy igenis rengeteg a kísértés számukra is, hiszen igen is nekik is vannak érzéseik. Sokan ezért hagyják ott a hivatásukat. Elmondta, hogy nagyon nehéz megállni, de ő elkötelezte magát isten mellett és a végsőkig kitart.

ha nincs arra igénye hogy kapcsolata legyen és egyáltalán semmit nem tesz érte, akkor talán.

de szerintem fiatal vagy még ahhoz hogy lemondj ilyen jó dolgokról.

én ugyan nő vagyok, de annak idején én is kb feladtam hogy valaha normális pasim/férjem családom lesz. leginkább azért mert a külsőmmel vannak problémáim, és úgy gondoltam sose nézne rám senki....

aztán az egyik régebbi próbálkozásomnak hála, amit csak lustaságból nem adtam fel, megismerkedtem valakivel, aki azóta már a férjem és nagyon boldogok vagyunk. 24 éves voltam mikor összejöttünk, 25 évesen férjhez mentem pedig azt hittem senkinek se fogok kelleni soha...és mégis.... csak mert nem adtam fel a reményt, és hagytam magamnak egy kis esélyt ( nálam ez az volt, hogy nem lustaságból nem töröltem le magam egy társkeresőről a neten)

ismerkedj akárhogyan, próbálkozz és ne tessék feladni:)

27/N