Ti fel tudnátok/tudtátok dolgozni életetek legnagyobb Szerelmének az elveszítését?

Hogyan tudtátok feldolgozni annak az embernek(most lányról van szó, de fiú is lehetne akár) az elvesztését, akivel közös jövőt,megöregedést,gyermekeket, együttélést, stb-t terveztetek vele. Egy olyan emberre gondoljatok, aki első látásra nem annyira jött be nektek kinézetre, de később annál inkább beleszerettetek,mondhatni halálosan(velem így történt) és akár a fél karotokat is levágtátok volna, hogy egy életre magatok mellett tudhassátok. Én 19 éves vagyok. 5 hónapos kapcsolatról van szó. Lehet mondani(amit apám is mondd) hogy ha ennnyi évesen ennyire ragaszkodok egy lányhoz akkor tuti beteg vagyok, meg hogy ennyi évesen mindenhéten más lánnyal kéne legyek meg mindig más lányt kéne dugjak és ha meg van a lyuk, akkor boldog kéne legyek. NEm én nem ilyen vagyok, hiába szeretkeztem kétszer egymás után is jót a barátnőmmel, ha úgy érzem hogy nem szeret eléggé, csak mondja. Nekem nem csak a lyuk számít, hanem hogy igazán szeressen az, akivel szeretkezem. SZóval szerintetek beteg vagyok ha nagyon ragaszkodom életem szerelméhez?