Hogyan tudnák változtatni a gondolkodásomon?

A párommal 2 éve vagyunk együtt, szinte már együtt is lakunk. Nagyon jól kijövünk, imádjuk egymást, belőle sosem elég. :)

Az a helyzet, hogy most elkövetkezik az a pillanat, amikoris végeszakad az iskolás éveknek ugyanis ebben az évben érettségizünk..

A suli után neki dolgoznia kell, mert sajnos szakmát már nem tud nappalin tanulni (pedig azt szeretett volna), mert jövőre már 21 éves lesz és nem tudná befejezni. Én pedig, ha minden igaz vagy főiskolára megyek, vagy szakmát tanulok.

Az a helyzet hogy most már odáig jutottam, hogy képes lennék inkább párommal elmenni dolgozni, mint hogy szakmát tanuljak vagy főiskolára menjek, mert belegondoltam, hogy mennyire rossz lesz nélküle..

Nem egy városban lakunk (de szerencsére 20 perc az út busszal), tehát így megtudjuk oldani, de ha ő dolgozik, én pedig fősulira megyek, ami ráadásul nem is itt van, nagyon keveset tudnánk találkozni és félek hogy ez tönkretenné a kapcsolatunkat. :( Nomeg, neki júniustól nem lesz ugyebár diákigazolványa mert nem számít diáknak, és a busz nagyon drága.. Bár én attól még sűrűbben át tudok menni hozzá, mert az asztmám miatt 10%-ot kell fizetnem.. Meg lehetne oldani azt is hogy átjöjjön biciklivel (kb 45 perc az út), de hogy ha ő dolgozik (már nyáron szeretne) akkor nagyon elfog fáradni.. És akkor hozzám már nem is nagyon tud jönni.

Az elmúlt pár hétben elkezdtük megszokatni egymással hogy nem mindig lesz ott a másik, de már így is nagyon nehéz.. Hát még milyen lesz hogy ha talán hetekig nem látjuk egymást. :( Illetve, az is száz, hogy nem egy helyen fogunk dolgozni, így még kevesebbet látom.

De tudom, hogy ha most eldobom a fősulit és a szakmát, mi lesz ha majd vége lesz a kapcsolatunknak.. Ott leszek szakma vagy diploma nélkül..

Hogyan tudnák változtatni a gondolkodásomon? A barátaim próbálják elterelni a figyelmem, szervezünk programokat, de annyira nehéz.. :( Egyszerűen annyira megszerettem, hogy el sem bírom az életem képzelni nélküle.. Sajnos tényleg túlságosan is összeszoktunk, annyira félek hogy elveszítem. :( Annyira hiányozni fognak ezek a pillanatok.. :(

Bocsi ha hosszú lett.. Valaki tudna valami tanácsot adni? :( Vagy van-e valaki ilyen helyzetben mint én?

én 19/L, ő 19/F