Mit csináljak? Nem tudom leküzdeni ezt az érzést.

17 éves lány vagyok. A barátommal nem régóta vagyunk együtt, egy hónapja, de már régóta ismerjük egymást, méghozzá elég jó viszonyt ápoltunk mindig is.

Az előző kapcsolata egy 27 éves nővel volt (ő most lesz 19), aki (bár én ezt neki sosem mondtam, és nem is fogom), borzalmasan bánt vele. A barátommal csalta az akkori barátját, ráadásul egy ideig a barátom tanára volt, onnan ismerték egymást, és közel kilenc év van közöttük. Ráadásul tudom, hogy a barátom nagyon szerette őt.

És egyszerűen már ennek a nőnek a gondolatától is rosszul vagyok. Szeretek a barátommal lenni, szeretek hozzábújni, de ha csak már véletlenül is szóba kerül ez a nő, meg kell erőltetnem magam, hogy ne vegye észre, hogy valami bajom van. Beszéltem már vele erről(mivel régóta ismerjük egymást, már nyíltabbak vagyunk egymással szemben mint az átlag egy hónapos párok), és ezerszer elmondta már, hogy ne foglalkozzak azzal a nővel, mert ő már a múltjához tartozik, de akarva, akaratlanul is szóba kerül olykor (az egyik legjobb haverom barátom osztálytársa, így őt is tanította a nő), és hiába nem ismerem, utálom. Félek, hogy egy idő után ez olyan mértékűvé fog válni bennem, hogy a kapcsolat rovására fog menni. A barátomnak már nem is mondom, mert nem érti meg, hogy miért izgat ez ennyire, de nem tudom leküzdeni az érzést, hogy teljesítenem kell. Mert tudom, hogy mennyire szerette azt a nőt, és hogy az mennyivel idősebb és tapasztaltabb volt nálam... Tudom, hülyeségnek tűnik, és az is, de engem ez bánt:( Nem tudtok tanácsolni valamit, amivel leküzdhetném ezt magamban? Előre is köszönöm.

[Lehet, hogy kicsit kusza, ezért "egy"szóval: folyamatosan azzal a nővel hasonlítgatom össze magam, és félek, hogy azért kell küzdenem, hogy több legyek nála a barátom szemében. Szerinte ez hülyeség, de bennem folyamatosan ez van...]