Jogosan vádolom saját magam, vagy hülyeséget csinálok?

A helyzet a következő. Úgy 3 éve járunk együtt. Kb. 1 éve megbeszéltük, hogy hamarosan összeköltözünk. Viszont azóta semmi konkrét előrelépés nem történt. Részemről bármelyik nap készen állok rá, úgyhogy nem miattam nem történt meg eddig. Szerdán viszont a következő párbeszéd zajlott le közöttünk. Megpróbálom pontosan idézni.

Én: Most már meg kellene akkor beszélnünk, hogy akkor pontosan mikor fogunk költözni.

Ő: Most mit cirkuszolsz velem, majd megyek valamikor. Van egy csomó gondom, amit még meg kell oldanom. (Hogy ezek mik arról fogalmam sincs, mert semmit nem mond róluk. Csak annyit, hogy ezek az ő gondjai, majd ő megoldja őket. Valamikor. Csak sejtem, hogy anyagi természetűek lehetnek, mert többször is előfordult, hogy kikapcsolták a telefonját, mert nem tudta kifizetni, ahogy most is ki van kapcsolva.)

Én: Akkor most hogyan tovább, mert így nem jutunk egyről a kettőre.

Ő: Mit tudom én, majd lesz valahogy.

Én: Akkor most én erre a mit tudom énre alapozzam a jövőmet? Mert, hogy én közös jövőt képzeltem el veled.

Ő: Befejezted végre a hisztizést?

Ez a kocsijában zajlott le. Ekkor értünk a házunkhoz, én kiszálltam és azóta nem beszéltem vele, nem is hívtam.

Viszont nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy miattam vesztünk össze, mert ha nem hoztam volna fel a témát, akkor nem lett volna semmilyen veszekedés. És marcangol a bűntudat, hogy csak ártottam a kapcsolatunknak. Jogos a bűntudatom, vagy felesleges?