Nektek milyen szerelmi csalódásotok volt?

Mi egy fiúval jó barátok voltunk már kiskoromtól fogva,de aztán valami megváltozott és komolyabbra fordult a kapcsolatunk.Elmondtam a barátnőmnek hogy tetszik.A barátnőm elmondta a fiúnak hogy tetszik nekem és kiderült hogy én is tetszem neki.Aztán elkezdtünk levelezni(kölünböző suliba jártunk,a barátnőm és a fiú egy suliba én pedig másikba.)Volt egy nyári tábor ahova mind a ketten már pár alkalommal voltunk(de akkor még barátok voltunk),ezért én is és ő is jelentkezett hogy akarunk menni,hogy 1 hétig együtt tudjunk lenni(1 hetes a tábor).Szombaton kezdődött,mindenki délután ment de én csak este 11-kor értem oda mert a családommal egy ismerősünk esküvőjére voltunk hivatalosak.Szóval odaértünk odamegyek a régen nem látott barátnőmhöz aki azt súgja a fülembe hogy összejöttek avval a fiúval!!!(ő nem tudta hogy nekem tetszik és hogy leveleztünk)1 teljes hétig végig kellett néznem ahogy egymás kezét fogva sétálgatnak hogy egész nap együtt vannak.Sőt még egész héten hozzám se szólt!Elrontotta az egész táboromat és egész nap csak sírtam!Aztán utolsó nap tábortűz volt amikor szakított a lánnyal és azt mondta hogy engem szeret.De én rá se tudtam nézni!!!Azóta már eltelt 1 év,és most is voltunk táborba,akkor sem szólt hozzám és én se hozzá de aztán egyik nap odajött hozzám mert beszélni akar velem!Én meg leráztam!Aztán feladta a harcot és összejött a táborban egy másik lánnyal!!Másodszorra is összetörte a szívem!!Pedig én még mindig szeretem!!De ezt ő nem tudja!!

Hát ennyi! :/

remélem pasi is irhat :D

az első a legrosszabb, ezért nyugalom. Nekem egy évig tartott az elsőt kiheverni.

A jelenlegivel már régebb óta ismertük egymást. Amikor úgy döntöttem, hogy legyen több, akkor lett pont pasija. De nem bizik a pasikban, lehet, hogy ezis csak 1 hónapig fog tartani (nagyon naiv, sokan kihasználták régebben). Valóban, 1 hétig tartott, mert a pasi nem kereste, úgyhogy nem volt semmi komoly... úgyhogy akcióba léptem: most nem akar senkit, most ilyen korszaka van, de ne változzak.

Szerencsére a jó viszony megmaradt, sokat levelezünk, illetve mindig, amikor tudom, félreérthetetlen jókivánsággal búcsúzok el. Mindig is úgy tünt, hogy örül ezeknek.

Most úgy döntöttem, hogy elég, mert csak magamat teszem tönkre igy, hogy radikálisan nem foglalkozok vele, kiváncsi vagyok, észre veszi e...

de azon az estén nagyon rossz volt. Elmondta, hogy most csak szórakozni akar, jó a munkája, és ez igy tök jó. Igazság szerinte azonban nekem a legrosszabb érzést az adja, hogy a nők igy bele tudnak sz.arni a dolgokba, mert nem ez az első ilyesmi eset. Felregelnek társkeresőkre, és? Nem válaszolnak. Mi pasik meg futkoshatunk, rohangászhatunk, aztán meg a legelső hibára leirtok... mi pasik nem tehetjük meg azt, hogy szimlán "na jó, nekem nem kell nő, lesz.arom, kész". Bár, ne értsétek félre, "jó látni", hogy a nőknek is kell azért pasi, de én idáig csak a nemtörődömséget láttam tőletek.

Ezért teszem fel magamban újra és újra a kérdést... ha egy lányt egy évben akár 3 pasi is megaláz (kidobja egy dugás után, vagy azért, mert talált jobbat), és jön egy rendes, akkor őt miért nem tudjátok elfogadni?

Fél éven át hülyített egy lány. Ráhajtottam, és úgy látszott ő is benne van a dologban, viszont egy bizonyos ponton túl már nem tudtam tovább mélyíteni a kapcsolatunkat.

Akárhova, akármikor hívtam el, neki nem volt jó, mert vagy a szüleivel, vagy a barátaival volt épp programja. Mindig volt "bizonyíték", csináltak képeket, beszéltek a kiruccanásaikról, csak épp azt felelejtették elmondani, hogy mindig ment velük egy srác is, akivel alakulgattak a dolgok.

3 hónap után kinyögte, hogy velem ő nem szeretne sehova se elmenni. Mikor megkérdeztem, hogy csak B tervnek, pótléknak voltam -e jó, igennel válaszolt, aztán lelépett. Azóta csak ő keresett engem, és mikor elküldtem az anyukájába, én voltam a genyó.