Tényleg könnyebben talál pasit magának az olyan nő, aki a határozatlan, félénk papucs típus pasikra bukik?

Én csak arra lennék kíváncsi hogy ezek a nők vajon olyan férfitől is szeretnének szülni?

28F

Amúgy ez csak az én megfigyelésem, így a minta nem reprezentatív, de én már megfigyeltem, hogy a régóta tartó házasságokban a nő intézi a dolgokat. Nem azt mondom, hogy egyértelműen ő a főnök, de a pasik hagyják, hagy szervezkedjen a nejük, ők meg békében keresztrejtvényt fejtenek :)

Míg megfigyeltem azt is, hogy a tipikus alfahím ismerőseim, pl. az apám is, több váláson is átestek már.

Szóval lehet valami abban amit írsz.

Azért vonza ez a nő ezeket a pasikat, mert megérzik benne az erőt, azt az erőt, ami belőlük hiányzik.

Az a gáz amikor egy ilyen nő találkozik egy olyan férfivel, aki erősebb nála, és beleszeret. Na ez gáz-a nőnek.

Ez ostobaság. A visszafogottabb, nyalizós papucs udvarlós cslaádapának való emberkékből is van pont annyi, mint a plázamacáknak való keményebb, de hidegebb, kevésbé kedves férfiakból. A gond ott van, hogy általában azok panaszkodnak, akik nem a megfelelő "szubkulturából" választanának, nem a személyiségben hozzájuk illőt kap/nák/

Itt csak annyiról volt tehát szó,hogy ő jókor volt jó helen,és véletlenül kifogott egy pont neki, az ő igényszintjének való kategoriából szaljtott segfejet.

Négyes: nem csak a te megfigyelésed, ezt figyeltem meg én is, de kicsit másként.

Azt figyeltem meg, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok nagy részénél van egy érzelmileg fűtöttebb, aktívabb fél és egy őt ellensúlyozóan higgadtabb, passzívabb ember. Ha az akaratosabb fickókat nézzük, akkor ő lesz az aktívabb, a nő a passzívabb karakter. Ha ehhez hozzávesszük a régies házasodási modellt, akkor a nők fiatal, idealista, éretlen fruskaként mennek férjhez, és felnéznek a nagy, erős, határozott pasira. Később elkezdenek felnőtt asszonyok lenni, saját akarattal, ezzel együtt pedig elindulnak a konfliktusok is.

A férfiak a korral éppen ellenkezőleg hajlamosak változni: csökken a vérmérsékletünk és egyre közönyösebbé válunk; ilyenkor szoktak azzal jönni, hogy az asszonynak mindig igaza van. Ha a fickó eleve simulékonyabb volt, akkor ezek a házasságok nem romlanak el. A nő egyre akaratosabbá, a férfi egyre akaratgyengébbé válik. A férfiak sokszor fel is adják a harcot, és a családi békéért cserébe hallgatnak és elvonulnak valahová, az asszony meg csináljon, amit akar - főleg hogy ezeket a dolgokat jobban is csinálja. Ha a fickó nem enged a szerepéből, attól még a nő ezt egyre kevésbé fogja neki lenyelni, és ha ezt nem tanulják meg kezelni, akkor vége is a házasságnak.

Férfiként elég kegyetlen szembesülni ezzel, de ha megnézzük, a klasszikus öregkori felállás - legalábbis faluhelyen - már általában úgy néz ki, hogy a papa kvázi haszontalanná válik. Tiszteletből mindenki végighallgatja a régi, unásig ismételt történeteit, de egyébként szerepe már nincsen. A nők pedig itt érik el hatalmasságuk csúcsát: a mama a családfő, a család összetartója, ő hozza a nagy döntéseket, ő a törzsfőnök.