Férfiak! Ti leélnétek az életeteket egy olyan nővel akit nem szerettek - de érzitek hogy nála jobbat már nem kaphattok meg?

Eleg hasonlo helyzetben vagyok.

Baratnömmel több, mint ket eve vagyunk együtt (28 vagyok), masfel eve együtt is elünk.

Öt szinte közvetlenül azutan ismertem meg, miutan lezartam egy 5 eves kapcsolat egy olyan lannyal, akivel az utolso par honapot leszamitva nagyon mely erzelmü, szenvedelyes parkapcsolatban voltunk.

Jelenlegi baratnöm egyszerüen fantasztikus. A modellkedest azert nem folytatta, mert degradalonak erezte ket diplomajara nezve, allati humora van, nagyon jo vele a testiseg is, iszonyatosan kreativ szinte mindenben. A fözestöl kezdve a barkacsolasig. Igaz, nem egy romantikus tipus, de azert szerintem, neki is hosszu volt, hogy majdnem 2 evembe telt, mire nemreg kimondtam, hogy szeretem. Megjegyzem ujra, hogy masfel eve együtt elünk.

Es szeretem is. De azt langolo tüzet, azt a legmelyebbröl fakado szenvedelyt nem erzem.

Baratnöm jobb lany, mint akit valaha erdemelnek. Abszolut 10-es, es ez photoshop nelkül. De a külsösegeken kivül is. Öt elhagyni olyan, mintha fognad a nyertes lottoszelvenyt es összetepned, mert tul könnyen jött penz lenne es biztosan nem becsülned vagy erdemelned meg.

Az en dilemmam nem az, hogy nala kaphatok e jobbat, mert ennel a kategorianal nincs nagyon feljebb. Hanem az, hogy tudnek e valakit jobban szeretni... ?