Ennyire elvakult/butuska lenne ez a lány?

Nem akarom az igazságosztót játszani, és ez nyilván az ő élete. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de elég sok rosszat kaptam az életben az emberektől, így már valamennyire ismerem őket. Hogy kapcsolatfüggő-e, azt nem tudom, ő az első srác, akivel összejött. Mondjuk nekem elég sok mindent elmondott magáról a lány, amit nem biztos, hogy a srácnak is elmesélt, és a srác nem feltétlenül értené meg őt. Tudom pl. hogy a lánynak vannak szervi bajai, ezek miatt is lett nagyon gátlásos, de ugyanúgy kedvelem őt, mintha egészséges lenne, elfogadtam őt, és tartok attól, hogy lelkileg összetörne, ha érné egy nagy csalódás. Nem kellene lehorgonyoznia egy bunkó mellett (egyszer valami olyat is mesélt, hogy a srác valamilyen küzdősporti edzésen idegből lerúgta a másik gyereket, vagy mi történt), én már akkor is mondtam neki, amikor ott sírt előttem, hogy nem éri meg egy ilyen miatt sírni. Találhatna magának mást is (nem azt mondom, hogy engem, bár én se voltam neki közömbös, ezt mondta is, meg éreztem is, de túl nagy a távolság), aki jobban megbecsülné, és ez főleg azért lehetne fontos, mert nem mindegy, hogy az első partner milyen (nem csak a szex miatt). A legtöbb ember szerintem tanul abból, hogy sz*rul működik a kapcsolat, bármilyen szerelmes is, legalábbis meggondolja, hogy mondjuk harmadszorra is összejöjjön valakivel. Nyilván nem tudom, mennyire boldogok, a rossz nagyobb mértékű-e a kapcsolatukban, mint a jó, de valószínűleg nem lehetett annyira jó a viszonyuk. Nem lebeszélni akarnám a csajt erről a kapcsolatról, csak kérdéseket feltenni neki, elbeszélgetni vele, és hagyni, hogy ő válasszon. Eléggé naiv szegény, ez is lehet a hiba, meg nyilván nagyon vágyik arra, hogy végre szeresse valaki. Értem én, hogy ez az ő élete, de féltem is őt, nagyon sérülékeny típus, és el tudom képzelni, hogy ha most durván megsérül, akkor később még nehezebb lesz neki, és még kevesebb lesz az önbizalma.

Ezt itt nem szívesen teregetném ki. A lényeg az, hogy elmondása szerint elég sok kellemetlen tapasztalatot szerzett a fiúkkal emiatt, és hát nem tudom, a srác hogyan reagálna, ha ezt elmondaná neki (szerintem még nem mondta meg neki, bár fogalmam sincs). Kicsit úgy is érzem magam, mintha ő lenne a húgom, akit meg szeretnék védeni, vagy nem is tudom.

Mindegy, én nem fogom a nyilvánosság előtt leírni, hogy mi baja. Egyébként ha nem cikizték volna, akkor nyilván felnőttként se lenne ennyire gátlásos a fiúkkal. Valahol ott van benne a sérülékeny, szeretetre és elfogadásra vágyó kislány, és nyilván nem ok nélkül félt attól, hogy hogyan fogják tudni őt elfogadni, mert ő se nagyon tudta elfogadni magát. Nem akarok neki rosszat, bár tudom, hogy nem avatkozhatok bele az életébe, és hogy nem tudom őt megvédeni mindentől.

#17: Sajnos a távolság nagy úr, és amúgy se lehetek mindig mellette, nem is akarom ráakaszkodni. Ráadásul ez tényleg az ő magánélete, nem hinném, hogy nekem túl nagy jogom lenne beleavatkozni (esetleg kettejük közé állni). De elég pocsék érzés volt, amikor beszélgettünk, és ő elsírta magát, hogy mennyire fájt neki a srác taplósága, hogy a fiú mennyire erőszakos volt (nem fizikailag) stb. Sejtem, hogy mit érezhet, nyilván nehéz ellenállni a vonzalomnak, meg amikor azt hiszi, hogy végre ő is talált valakit, akivel boldog lehet. Mint embert, mint lányt és mint "barátot" (illetve annál talán kicsit több) is szeretném "megmenteni", felelősséget érzek iránta, hiába tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű.