Hogy tehetném magam túl ezen? Félek, hogy rámegy a kapcsolatom.

Sajnos gyerekként , 12-13 éves korom között molesztált szexuálisan egy családtagunk, amit sajnos nem mertem elmondani senkinek, tehát sokszor megismétlődött. Tudom, hogy akkor kellett volna beszélni róla, rögtön az első után és akkor most nem lennének problémáim. Évekkel később pánikbeteg lettem, a hajlamom még mindig megvan rá, valahogy nem tudtam kiheverni sehogy sem, pedig persze jártam pszichológushoz, szedtem gyógyszereket. Szóval elég nehéz időszakon vagyok túl, ha egyáltalán túl vagyok rajta egy kicsit is, tudat alatt persze soha nem leszek. Minden párkapcsolatomban előjön persze az a probléma, ahogy nagyon gyakran, a jelenlegiben is. Együtt élek a párommal már, bár nem tudom meddig bírja. Nagyon gyakran elutasítom a közeledését, a puszilgatásait. Azzal nincs bajom, ha én kezdeményezek, akkor el tudom engedni magam, és jó minden. Na, de ha ő, ha csak elkezdi puszilgatni a testem, néha sírni tudnék és ellököm, hogy hagyjon már békén. Ő tud arról az egészről, hogy mi történt, de mégis rosszul esik neki, és mostanában már rengetegszer veszekszünk emiatt. Sajnálom, mert persze megérdemli, hogy egy olyan lánnyal legyen akivel nem kell gyakran szenvedni, és tudom, hogy nem tudja megérteni egyik pasi sem, hogy nem nyúlhat a barátnőjéhez amikor csak akar. Pedig nagyon szeretem, de néha úgy érzem ez nem nekem való, és talán magányosan kellene élnem, mert nem vagyok megfelelő párkapcsolatra. ??