Melyikőtök hogyan élte meg, párja, vagy akinek udvarol (nak), elfelejti névnapját?

Kedves 21:31 : nem nagy gond, sőt, ha valaki tudja, h nem nagy gond az én vagyok, csak hogy tedd hozzá, nekem elég extrém életem van, extrém nehéz... és végre, akivel csodálatosan viszonyulunk egymáshoz érzelmileg, olyan jó érzés volt nőnapon felköszöntenem őt, utána kérdeztem tőle, a több, neten olvasható nap közül melyiken tartja a névnapját? És mikor van a szülinapja? Erre eltelt egy hét, és neki eszébe se jutottak ezek a dolgok, ha rólam van szó.

Talán pont azért érint engem érzékenyen, mert így is elég súlyos életem van, és apróságokkal olyan nagy örömet lehet nekem okozni, erre pont ő felejti el?? :S

Amúgy tényleg nem nagy baj, és 1-2 nap múlva már legyintek erre, és ettől még nekem ő csodálatos nő. :) Csak nem értem... Mert ha egy hete azt mondta volna: neki nem fontos az ilyesmi, akkor abszolút meg se érintene engem, ha nem foglalkozna az enyémmel se... de így...

21:35 :

"Egyedül a barátnőmet, az anyukámat és a tesómat köszöntöm fel."

HÁT EZ AZ...! :-( Bontakozó párkapcsolatom van vele, bár persze bárhogy alakulhat ez még, de afelé halad a dolog...

"Ezekre ott van a millio másik ünnep vagy köszöntési alkalom."

Írtam itt az előbb hogy engem meg az összes többi "ünnep" hagy hidegen, de lényeg: ővele beszélgettünk erről, hogy a név- és szülinap nekem fontos. Ezt foley-nek is üzenem. Számomra az ideológiai ünnepek egy áltatás, képmutatás... A lényeg, hogy lány tudta, h érdekel engem az ő név. és szülinapja, épp egy hete beszélgettem vele erről, amikor nőnapon felköszöntöttem őt... Akkor abból tudhatta volna, hogy milyen örömet okoz nekem az effajta figyelmesség, ha ő is figyel az enyémre... :S

Kedves előző: teljesen más a szitu. Nagyon elfoglalt -megismerkedésünk óta is már az volt, a tanulmányai miatt-, és így is rengeteg időt fordít rám általában nagyon hosszú levelekkel, mostanában meg hosszan csetelünk, és nagyon törődő velem (én is azon vagyok őfelé). Hatalmas szíve van, és empátiája!

Azóta tudtunk ismét kommunikálni, megint hosszan, pedig nem is volt megbeszélve, szóval sok időt szán rám (én rendelkezem több szabadidővel, tehát pozitív áldozat ez részéről).

Ezen az utóbbi beszélgetésen kibukott belőle, hogy nagyon sajnálja, nem gondolta volna, h ennyire fontos nekem egy névnap, és nagyon sajnálja. Hozzátette: feléjük még a felköszöntés is ritka, névnapokon, még családi körben is.

Mindenesetre örültem volna, ha egy héttel ezelőtti érdeklődésem után, miszerint neki mikor van a név- és szülinapja, és hogy nőnapra felköszöntöttem, netán ő is időben gondolkodik erről, vagy legalább megkérdezett volna engem, hogy fontos-e nekem a névnap, ha már az ő névnapját és szülinapját lelkesen megkérdeztem tőle egy hete... de hát senki se tökéletes, és nem is várom el tőle. Kissé máshol volt a felköszöntések kapcsán a hangsúly, tehát részben megértem őt.

A név- és szülinapokon kívül egyébként én személy szerint nem is szeretek egyetlen hivatalos ünnepet se, inkább a spontaneitást, és egy hete meglepett egy csodás aprósággal. :) Ő is inkább spontán típus, mint én, csak egyszerűen nem mindig néz meg mindent az én szemszögemből, míg én igyekszem az övéből is. Nem haragszom rá. :) Sőt, ezidáig sokkal többet adott nekem érzelmileg, mint én neki, talán mert az én életem sokkal súlyosabb az övénél, és engem bármi kisebb-nagyobb dologgal boldoggá lehet tenni, ráadásul hatalmasat tett értem pár hete, érzelmileg. :D

Nem nyavalygok, hanem reagáltam a hozzászólásokra. :)

Az előző reakcióm egy pesszimista hozzászólásra íródott; reagálásom viszont optimizmust tükröz.

Na pont ezért nincs okotok oltogatnotok engem. ;)

Arról meg jobb ha nincs fogalmad sem, mi az extrém nehéz. Addig örülj, míg nem tudod. Inkább legyen igazad, h "képben vagy róla", és mintha "én túloznék".

Köszönöm a kedves hölgy reagálását. :) Legalább a másik oldalról is érkezett vélemény. :)

Egyébként megértelek, hiszen az ismerősöm (akinek udvarolok) némi figyelmetlensége elszomorított, de hogy elforduljak tőle, meg se fordult a fejemben. Mégis megértelek, van, akiben nagyon felmegy a "pumpa" ilyenkor, és később megbánja, hogy túlzott; bár ettől még jogos volt a felháborodásod (és az én szomorkodásom is, ami átmeneti volt, mint tudtam előre (szomorkodásom átmenetiségről)).