Honnan tudom, hogy mikor kell nemet mondani, hogy ne nőjön a fejemre a párom?

Ez a harmadik kapcsolatom, ami azért fog tönkremenni, mert eleinte mindig mindenbe beleegyeztem, elnéztem, csak azt tekintettem, hogy neki hogy lenne jó. És amikor valami már annyira rossz nekem, hogy szóvá teszem, akkor persze a pasi fel van háborodva.

Ma például annyi történt, hogy megkértem a párom, ugyan menjen már el fürdeni. Tegnap este nem akart, mert fáradt volt, oké. Reggel mondta, hogy legyen ez ilyen ágybanfekvős-pihenős nap. Gondoltam, legyen egy jó napja, ágyba vittem neki a kávét, a kaját, összebújva filmeztünk. Azt tudtam, hogy este átmegy egy barátnőjéhez, és azt is, hogy előtte nyilván lefürdik. Szóval megkértem, hogy menjen már el korábban fürdeni (elég büdi volt már). Ezen berágott, elment fürdeni, de mindenbe belekötött. Hogy kint hagytam reggel a hajszárítóm (és mellette fürdött és párát csinált, úgyhogy nem tudta használni), hogy mosásnál az egyik nadrágja zsebéből nem szedtem ki a papírzsebkendőt (mindig kizsebelem a nadrágokat, mielőtt mosok, ennek ellenére előfordul, hogy valamelyik kimarad és nem veszem észre, ez tény, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik), és hogy ő tart el (most nincs munkám, én felajánlottam, hogy amíg pályázgatok, hazaköltözöm a szüleimhez, de arra nemet mondott, mert nem akar távkapcsolatot, szóval nem arról van szó, hogy ráakaszkodtam volna, pont ezt akartam elkerülni), meg úgy egyáltalán minden.

Én tényleg nagyon igyekszem, hogy minden rendben legyen, amióta itthon ülök, ő két szalmaszálat nem tett keresztbe, amivel nincs is semmi bajom, ő dolgozik, én sajna ráérek. De kezdek depresszióba csúszni, még egy interjúra se hívtak be, rettenetes érzés. És akkor tőle is ezt kapom. Amiatt is szekál mostanában, hogy nem vagyok jókedvű. De hát mitől legyek? Értéktelennek érzem magam.

Azt már meg se merem említeni, hogy amióta együtt vagyunk,közös programunk gyakorlatilag nem volt, több mint fél év alatt egyetlenegyszer mentünk el étterembe, és egyszer koncertre, de azt én szerveztem. Ennyi. Szívem szerint szólnék, hogy csináljunk már valamit, de biztosan abból is balhé lenne. Persze az ismerőseivel szinte minden nap találkozik legalább egy ebéd erejéig...

A legjobb, hogy láttam amikor beszéltek a csajjal, aki mondta hogy nyolcig ér csak rá. Amikor elindult, megkérdeztem hogy mikor jön, erre azt mondta, nem tudja, majd.

Mivel már nem ez az első kapcsolatom, ami így alakul, kezdek arra gyanakodni, hogy én csinálok valamit rosszul. De mit? És hogy csinálhatnám jobban? Annyira szeretnék egy olyan "igazi" kapcsolatot, ahol sétálunk, találkozunk a barátainkkal, eljárunk szórakozni, stb., nem az a maximum program, hogy itthon filmet nézünk...