Van értelme még küzdeni a kapcsolatért, vagy inkább legyen vége?

Hű próbálom felsorolni,elég heves vita volt ez tegnap. Közölte,hogy nézzem meg a mosogatót tele van 3 napja. Hozzátenném,hogy tök üres volt a mosogató tegnap is,tegnap előtt is,pedig a lányom mellett nagyon nehéz bármit is megcsinálni,de nem adom fel. Főzve is van,de tudomást se vesz róla. Mondtam neki,hogy kicsit értékelhetné jobban,mert nem henyélek itthon,erre közölte,hogy hát én vagyok az anyja ez a dolgom,ezt kell csinálnia egy nőnek. Mondtam neki,jól esne néha a segítsége,erre mondja,nézzek meg egy egyedülálló anyát,annak nincs ennyi gondja,megoldja. Kérdeztem,mit tegyek még,hogy vonzódjon szexuálisan,mert annyit küzdök,hogy jól nézzek ki,erre mondja,hogy ezt nem neki kéne tudnia,hanem nekem,és,hogy egy nőnek éreznie kéne,mire van szüksége a párjának. Mondtam,hogy nem vagyok gondolatolvasó és ő se érzi,mire van nekem szükségem,erre mondja,hogy ez nem az ő hibája,hanem az enyém. Ha valamit kérdeztem,arra azt mondta nem neki kéne tudnia megoldania,hanem nekem. Tehát végig olyan volt az egész vita,hogy minden az én hibám,én meg megszakadok a sok tehertől,komolyan úgy érzem,hogy nem bírom már ezt,hogy minden az én hibám! Pedig annyit de annyit küzdök. Azt is elutasítja,hogy kényeztessem,ha néha napján engedi is,akkor se szól semmit,nem változik semmi,csúnyán fogalmazva leszopom,elélvez aztán befordul és alszik szó nélkül. Tehát ettől nem lesz jobb. És borzasztó érzés. Ebben kérnék valahogy segítséget,hogy hogyan tegyem félre az érzéseket,amiket kiváltott belőlem a tegnapi vitát,hogy kedves tudjak vele lenni,mert jelenleg,ha csak rágondolok sírok és dühös vagyok és megbántott. Nem tudom,miért érdemlem ezt :(

Hát egyedül a GYED-ből nem tudnám fenntartani a lakást,mert magas a rezsi,de lenne hová mennem a lányommal. De a kislányom is odavan az apjáért,nagyon szeretik egymást,és én is belehalok a gondolatba,hogy szétmenjünk,de már nem tudom mit tehetnék még többet. :(

Az a baj,hogy nekem nem az a tudat van most,hogy mindent megtettem,hanem,hogy minden az én hibám :(

Akkor nincs értelme tovább küzdeni a kapcsolatért? :( Mindenképpen vége van?

Kedves utolsó! Egyáltalán nem viselt meg a szülés engem ilyen téren,amint letelt a hat hét próbálkoztam a szexxel és nem csak az ő igényei miatt,hanem mert nekem szükségem van rá. Mivel szexelni nem volt hajlandó így amikor hagyta,akkor kényeztettem. De azt sem azért mert kötelességem és katonás módon térdeltem elé. Soha nem éheztettem,ő éheztet engem,mert ő nem akar szexelni. Tudom,hogy ez így szokott lenni,hogy szülés után a nőnek nincs kedve,de nálunk sajnos pont fordítva van. Amint letelt a hat hét,próbálkoztam,szexi fehérneműk,csábítás,gyertyafény,vagy csak spontán meg már hatezerféle módon és mégis maximum havonta egyszer volt hajlandó lefeküdni velem. Ezer százalék,hogy nincs senki más neki,ebben tutira biztos vagyok és nem az elvakult bizalomtól,hanem mert tényleg csak dolgozni megy és hazajön,meg néha elmegy a haverokkal inni,de olyankor a szüleinél alszik,mert ez vidéken van. Nem smsezget,nem telefonál,tehát egészen biztos vagyok benne,hogy nincs senkije.