Mit szóltok ehhez a gondolkodáshoz?

17 éves vagyok, nem volt még komolya kapcsolatom. Ha valakinek ezt mondom, eléggé meglepődik, vagy sajnálni kezd, hogy majd én is megtalálom a szerelmet stb..

De mi van akkor, ha én teljesen jól vagyok így? Nincs szükségem kapcsolatra, nem akarok senkihez sem kötődni, nem akarok csalódni, sem fájdalmat okozni. Nincs szükségem arra, hogy aggódjak, vajon kivel csal meg? Kivel van? Sőt, arra meg pláne nem, hogy kisajátítsanak, beosszák az időmet. Nincs szükségem elkötelezettségre, de nem vagyok aszexuális, a szex nagyonis vonz, sőt, néha tulságosan, de ennyi. Nem epekedek a híres szerelem után, mert egyszerűen hidegen hagy az egész. S7zabadnak érzem magam így, és az sem zavar, hogy már mindenkinek volt kapcsolata körülöttem, mert állítólag ez a természetes. Mit szóltok ehhez?