Miért történik ez velem?

A barátommal 3 éve vagyunk együtt. Az elején voltak nehézségek de aztán minden tökéletes volt. Az utóbbi időben azt érzem hogy ennek a kapcsolatnak nem igazán van értelme.:( Azért is mert... ha a barátommal összekapunk valamin akkor rögtön azt írja elhagy meg ennyi volt stb. De ezt mind olyan stílusban ami számomra tűrhetetlen.Ilyenkor úgy beszél velem mint valami idióta kutyával,aki eltűr mindent. Igazából nekem mindig is nagy szám volt ha vitáról volt szó, soha nem hagytam magam és hát vele szemben sem hagyom magam... De amit produkál az valami hihetetlen. Az a durva az egészben hogy élőben rendes, aranyos, kedves. Facebookon meg néha olyan bunkó tud lenni velem hogy nekem már lassan elegem van belőle. Úgy tesz mintha nem is szeretne. Igazából nem fűzök sok reményt ehhez a kapcsolathoz, mert ahogy viselkedik velem az nem igazán tetszik. Rossz ilyet mondani, de ilyenkor azt szeretném hogy ne szeressem ennyire. Ha erősebb lennék lelkileg, és talán nem szeretném ennyire, meg nem félnék attól mi lesz velem a jövőben... akkor elhagynám. De nem tudom mert szeretem. Nekem senki másom sincs csak ő, nincsenek barátaim. Még az a jó hogy édesanyámmal meg tudom beszélni a dolgokat. De ez is aggaszt nagyon hogy már 18 éves vagyok, és nincs igaz barátom. Jelen esetben barátnőre gondolok. Régen volt de átvert,kihasznált, olyanokat mondott a hátam mögött ami nem helytálló egy barátságban, elárult sorolhatnám. Aztán pár hónapja összebarátkoztam egy osztálytársammal, akit sokan bántottak azért mert beteg. A betegségét nem szeretném bővebben kifejteni. A lényeg annyi hogy megsajnáltam és összebarátkoztam vele (ami nagy hiba volt). Igazából benne az a legnagyobb hiba hogy ha viccelődik vele az ember ő rögtön megsértődik és ezt halálos dolognak tartja. Én meg pont az a fajta ember vagyok aki utálja a sértődékenységet. De nembaj meg tudtam érteni és próbáltam magam vissza fogni viccelődés szempontjából. Bár ezen normális ember nem sértődik meg de ő mégis. Mivel a cigányok az osztályban szekálták meg a többiek, ezért beszéltem az osztályfőnökkel hogy tegyen valamit. Aztán elintéztem hogy ne bántsák. Sokat segítettem neki , mert tudom milyen ha az embert olyan dolog miatt bántság amiről nem tehet. És ahogy telt múlt az idő ez a lány eléggé hálátlan lett velem, otromba, és bunkó stílusban beszélt velem... Gondolom azért mert már menőnek érezhette magát amiért elintéztem hogy ne bántsák. És végül le hordott engem mindennek, hogy én vagyok a gonosz meg ez + az. Aztán leírtam neki a dolgokat.. az igazságot és írt egy olyat erre hogy örül hogy jövőre nem fogok suliba járni ,legalább nem fog többé engem látni .. de ezt mind Facebookon merte írni, és utána le is törölt engem ismerősei közül. Nekem ez nagyon rosszul esett, mert én ahol tudtam segítettem neki, mellette álltam. Nem vártam viszonzást soha, mert tudom milyen kirekesztettnek lenni ennyi. De szerintem nem velem kellet volna nagy pofájának lenni hanem azzal akik beszóltnak neki, és mégis velem viselkedett így. Ezt nem tudom hova rakni, számomra már világos hogy nekem soha nem lesz igaz barátnőm. Ha ez köszönet mindenért akkor nekem nem kell belőle. Bocsánat hogy túl hosszúra sikeredett, de jól esett leírni hisz nem nagyon tudom kivel megbeszélni. Aki még válaszol is rá annak külön köszönet!