Szeretem vagy utálom? Van még jövője ennek a kapcsolatnak?

A barátommal 9 hónapja vagyunk együtt, mindketten 17 évesek vagyunk. Régen tök jó volt minden, de mostanában egyre többet veszekszünk. Sokszor én veszek össze vele:S

Voltam féltékeny is, úgy éreztem hogy jogosan, mert egy közös ismerősünk állandóan "jelentett", hogy épp mivan az osztályban, de nem csalt meg, meg semmi, csak jól elvolt egy lánnyal, aki amúgy szerelmet vallott neki, stb...

Legutóbb azon vesztünk össze, hogy eddig úgy volt, hogy egész hétvégén együtt leszünk, de a szüleivel csak tegnap este volt hajlandó közölni, hogy vasárnap is nálam alszik, anyukája mondta, hogy nem örül neki, mondom én senkivel nem fogok összeveszni, menjen haza. Ilyenkor meg persze hiányzik, de olyankor tökre úgy érzem, hogy mennyire utálom, meg nem akarok vele lenni, meg minek vagyunk együtt, ha látszólag őt ennyire nem érdekli, maradt volna, de én nem akarok lenni a "hülye p*csa", akinél mindig van, és nincs otthon.

Ilyenkor összeveszek vele, hogy miért nem mondta hamarabb, mert így tökre beleélem magam, de igazából az elején is úgy mondta, hogy szerinte nem marad vasárnap, csak ilyenkor nekem ez is tök rosszul esik, és a vége úgyis az, hogy mégis marad, aztán mégsem.

Szóval "hisztizek", hogy legyen velem, de aztán eltaszítom magamtól, hogy úgy látom, hogy ő nem akarja, akkor inkább hagyjuk... Ilyenkor nem összebújva alszunk, morcosan válunk el, facebookon is vitatkozunk...

Mit lehet ezzel tenni? Nem akarok hirtelen váltani, hogy juj de szeretlek, pedig mostmár megint úgy érzem... Amikor szeretem, akkor nagyon szeretem, és úgy érzem, hogy örökké vele akarok lenni, és ez régen is így volt, de amikor valamiért megharagszom rá, akkor meg majdnem szakítás a vége sokszor... Túl szeszélyes vagyok, vagy mi a baj?

Csak hétvégén találkozunk általában, bár egy városban tanulunk, de neki otthon (60 km-rel arrébb) van délutáni elfoglaltsága, és egy óra hazabuszozni, stb, és nekem is van dolgom. Mikor együtt vagyunk, sokszor "kényszeresen mászok rá", mert tudom, hogy megint nem látom egy hétig, ezért egész éjszaka bújni akarok, meg szeretgetni, és amennyire imádom ilyenkor, pont annyira meg tudok rá haragudni..:S

Abba lehet ezt hagyni valahogy?:S