Gyűlölünk benne mindent, miért szeretjük mégis?

Hát, igazából szinte kezdetektől. Tényleg mindenen képesek vagyunk összeveszni. Volt egy vitánk, aztán úgy volt, hogy jön pénteken értem. De én meg mondtam, hogy nem akarok kimenni hozzájuk, mert először nem akarta hogy menjek, utána kényszerből nem megyek. Erre kérdi, hogy jöjjön-e szombaton. Mondom mindegy. Erre tök durcisan mondja, hogy mindegy? Hát akkor majd gondolkozom. Én meg rá pár percre írtam neki, hogy inkább nem is akarom, hogy jöjjön.

Na, tehát mint az oviban..:D Csak néha tényleg képesek vagyunk fullra megsértődni ilyeneken..

De legbelül akartam menni, meg hogy ő jöjjön, csak ilyen "márcsakazértsem"-ből nem mondom ki. Szerintem ő is így van vele sokszor..

Én a 22 évemmel egyébként érthető, ha még ilyen gyerekes vagyok, de ő 27:D Bár lehet, hogy ha én ilyen vagyok, akkor ő is az lesz-alapon megy az egész..

Meg mondjuk amikor együtt alszunk (heti 6 alkalom), én nem tudok aludni, mert horkol(van füldugóm), ő meg attól nem tud aludni, hogy felkeltegetem, hogy ne háton aludjon hanem oldalt. Szóval néha egymás agyára megyünk, de ha külön vagyunk, akkor az a baj..