Fél éves kapcsolatom van, szeretjük egymást, mégis olyan érzésem van, amikor elbúcsúzunk egymástól, akár 1 napra is, mintha szakítottunk volna. Mit lehet tenni ilyenkor?

21 éves vagyok és már közel fél éve vagyok együtt a barátommal, aki 4 évvel fiatalabb nálam. Már az elejétől fogva szeretem, annyira, mint még soha senkit. Tudom, hogy ő is nagyon szeret engem, ezzel a résszel nincs is semmi gond. Az egyetlen baj (elég nagy) az, hogy amikor nem vagyunk együtt, akár csak egy napig, iszonyatosan ideges leszek, folyamatosan rá kell gyújtanom, nem tudok enni, nem tudok koncentrálni, olyan fájdalmat érzek, mintha elhagytak volna, szinte csak ülök, vagy fekszek és közben arra várok sírva, hogy mikor hív fel, vagy mikor jön. Az előző kapcsolatom 3 és fél évig tartott és ott nem éreztem ezt, sőt örültem, ha néha 1-1 napig egyedül lehetek, és simán el tudtam menni úgy a barátaimmal bárhová, hogy nem éreztem közben azt, hogy inkább vele kéne lennem. A jelenlegi páromnak viszont elég rossz híre volt akkor, amikor megismerkedtem vele, előttem szerelmes se volt még, a hűség se nagyon jellemezte, mindenki azzal traktált, hogy engem is csak át fog verni, mint a többi lányt, hogy én is csak egy strigula leszek neki. Bár bebizonyosodott, hogy komolyan gondolja velem, de a kapcsolatunk első néhány bizonytalan hete annyira belém égett, hogy nem tudok előle menekülni.

Szeretnék valahogy megszabadulni ettől a rossz érzéstől, mert így csak teljesen tönkre fogom tenni magamat, a kapcsolatunkat és el fogom őt veszíteni, de nem tudom, mihez kezdjek és nincs olyan ismerősöm, aki átélt már hasonlót, ezért tanácsot sincs kitől kérnem, mert a barátaim nem értik meg, mit érzek. Gondoltam már pszichológusra is, de nincs túl jó tapasztalatom velük kapcsolatban, a pszichiáter meg egyből gyógyszert írna fel, amivel plusz 1 függőséget szerezhetnék a cigi mellé, nem is beszélve az egyéb káros mellékhatásokról. Azért fordultam ide, mert teljesen tanácstalan vagyok, ha az előző két szakembert kilövöm. Ha bárkinek bármiféle tapasztalata van ezzel kapcsolatban, mert átélte, vagy egy közeli ismerőse átélte, örömmel venném, ha megosztaná velem, talán segítene.