Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan szokhatnék le erről?
Akármikor, ha úgy érzem, hogy túl jó a kapcsolatom elkezdek teljesen gyerekesen viselkedni, minden apróságon megsértődök (legtöbbször nem mutatom ki, de néha mégis), mintha próbálnám szándékosan eltaszítani magamtól. De persze ez "nem jön össze" és utólag mindig lelkiismeret-furdalásom van, és látom, hogy még amikor ilyen vagyok, akkor is kellek neki, nem is haragszik rám érte, megértő, próbál megoldást találni az ilyen problémáimra, hihetetlenül jó társ.
De akkor mégis miért csinálom ezt? Mit tegyek ellene? Kérlek, valami konkrét tanácsot adjatok, ha tudtok!! Nagyon fontos lenne, és nyitott lennék bármilyen megoldásra.
21L
válasza:Nőj végre fel.
Komolyan, más ehhez nem kell.
Látod magadban a hibát, mostmár csak érettnek kell lenned.Ehhez nem megoldás kell, hanem akarat, hogy normális legyél a barátoddal szemben.
válasza:Nem tanultál meg konfliktusokat kezelni. Valószínű, hogy nincsenek testvéreid, és a baráti köröd is kicsi. Esteleg a testvéreid és közted nagy a korkülönbség.
Egy sokgyerekes családban felnőtt ember jól tudja a helyét és érzi, hogy mikor kell vállatvonni, és mikor kell morogni. Az egykék csak felnőtteket látnak maguk körül, akikkel nincsenek meg a hatalmi harcok és meccsezések, egy felnőttel nem úgy civakodik egy gyerek, sincsen meg az egyenlő erőviszonynak még a lehetősége se. A gyerek-felnőtt kapcsolatban a sértődés jó eszköz, hiszen ezt az érzelmi zsarolást általában a felnőtt azonnali visszakozása követi. Két gyerek közt ha elvonulsz durcásan, a másik nem fog engedni, a konfliktus nem oldódik meg, legfeljebb mégtöbb piszkálást eredményez a duzzogás, aminek általában verekedés a vége. Nincs mese, meg kell tanulni diplomatikusnak lenni.
Most ezenek a szociális készségek hiányában úgy viselkedsz mint egy durcás gyerek, most próbálod bepótolni ami eddig kimaradt. Egy gyerek 5-6 év alatt, vérző orrok és lehorzsolt térdek árán tanulja meg, hogy hol a határ, mikor érdemes és hogyan érdemes kiállnia az érdekeiért.
Neked nincs 5-6 éved felnőni, és hagyni, hogy a farkastörvény csiszoljon, mert már nem tejfogaid vannak, erősebbet tudsz harapni velük.
Meg kell tanulnod tudatosítani a problémákat, egyértelműen szóban kifejezni, ha valami nem tetszik, és addig alkudozni, amíg mindkettőtöknek elfogadható kompromisszum jön létre.
Meg kell tanulnod az empátiát, másik szemszögéből is megnézni a helyzetet. Úgy, mint az afrikai bennszülöttek, akik ha vitás helyzetük akad, beleállnak egymás homokban hagyott lábnyomaiba, és addig cserélik a helyeket, amíg kialakul az egyetértés. Meg kell tanulnod tiszteletben tartani a másik véleményét, meggyőződését, érdekeit anélkül, hogy fenyegetve érreznéd magadat és a saját érdekeidet, meggyőződésedet. Meg kell tanulnod, hogy mi az, amit kritizálhatsz és mi az amit nem, és meg kell tanulnod meglátni ezeket a határokat másokban is.
Készíts belőle rangsort, mintha uralkodó lennél, akinek egy képzeletbeli birtok körül kell megszervezni a védelmi rendszert. Mi az, ami számodra szent és sérthetetlen, amit nem lehet veled megtenni senkinek semmilyen körülmények között. Ez a belső fal, itt nincs helye ellenvetésnek, ha mégis, az háborút jelent. A következő kör a város, ahol már nem minden a te szájízed szerint van, de ha kell, rendet teszel.
Ezen kívül van a senkiföldje, ahol mindenki egyenlő, senkinek sincs vétójoga. Itt diplomácia van, és ha teheted kerüld de ha nincs más választás, válalld fel az egyenlő és nyílt kártyákkal vívott lovagi tornát.
Ugyanígy tiszteld más kis személyes birodalmát is, és kevesebb lesz a dráma és a veszekedés.
válasza:Második válaszoló, köszönöm, ez nagyon-nagyon hasznos válasz!! És azt hiszem ez a módszer jó lehet, amit írtál! Mindenképp alaposan át fogom gondolni, hogy mi hova is tartozik valójában. Igazából azt hiszem pont ez lehet a problémám oka, hogy mindig eldöntöm, hogy jó, nem hagyom magam... aztán mégis hagyok sok mindent, amik bár apróságok, ezért nem szólok érte, de valahol mégis zavar. Aztán egy kevésbé fontos dolognál pedig valóban kiakadok, és szóváteszem, csak hogy bizonyítsam magamnak, na tessék mégse hagyok mindent (de eléggé apróságokról beszélünk, nem volt semmi nagyobb problémánk, igaz a kapcsolat is még csak néhány hónapja tart). Az a baj, hogy az előző barátom sok olyat tett, amiket elnéztem, és utána eldöntöttem, hogy soha többé nem hagyom magam, akármi nem tetszik, azért szólok... na de ez mégse így van.
A barátom szerint az lenne a jó, ha bármi picit is zavar, akkor mondanám neki, és megoldanánk, azt mondta, hogy nagyon nyitott mindenre (persze olyan kereteken belül, ami még nem ütközik az ő elveivel). De ezt nem akarom, egyszerűen nem akarok minden apróságot szóvá tenni. Vagy talán mégis ezt kéne?
Egyébként nem veszekedni szoktunk, hanem ez úgy zajlik, hogy kb havonta jön ez elő nálam (nem a menstruációm miatt, azt az időszakot már megtanultam kezelni :D ), akkor valami semmiség miatt rossz kedvem lesz, és utána előjön minden más is ami zavar, és csak egyre rosszabbul érzem magam. Ilyenkor általában csak csendben hallgatok, és várom hogy elmúljon ez, de ő persze mindig kiszúrja, ha ilyen vagyok, megértően kérdezget, vagy ha látja, hogy még nem vagyok arra kész, hogy megbeszéljük, akkor megölel, és úgy alapvetően nagyon kedves. Aztán eltelik akár 1-2 óra is mire elmondom mi bajom. Ez annyira szánalmas viselkedés, de nem tudom legyőzni ezt. Pedig mindig elhatározom, hogy többé ilyet nem teszek.
De már elmondtam neki, hogy ez miért van, tudja, hogy konkrétan milyen káosz van a fejemben, és tudom, hogy mellettem áll ebben, hogy helyretegyem a dolgaimat fejben... csak hát főleg nekem kéne ezért tennem.
Viszont azt a módszert tényleg nagyon köszönöm, remélem működik!! :)
válasza:Ha ez a helyzet, érdemes lenne utánnajárnod és megtanulnod még az asszertív kommunikációt, az asszertív jogok listáját és az asszertív kötelességek listáját.
Nagyon hasznosak mind az önbizalomhiány, mind a túlbúrjánzó egó ellen, segít megteremteni az egyensúlyt a túlzott passzivitás és az agresszió között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!