A férfiak, ha csalják a feleségüket, miért nem válnak el inkább? Miért várják meg a buktát és, hogy a feleség ill. barátnő döntsön?

Ez ugyanùgy lehetne női kérdés is - de férfiaknál gyakoribb. Van aki csak megbotlik, és sajnálja.

Aztán van a Nárcisztikus, akinél ez kicsit komplexebb kérdés. Például a megcsalással egy olyan sebet ejt a másikon, ami után ha vele marad egy traumán alapuló köteléket hoz létre. A pasi igyekszik minél fájdalmasabban megcsalni, minél váratlanabb helyzetben lebukni. Pl Valentin nap, születésnap, hozzátartozó elvesztése után, stb. A nő egész világa összeomlik, és a Nárcisztikus megy és vigasztalja. Ezt hívják pl Stockholm szindrómának.

A megcsalás arra is jó, hogy a másik önbecsülését és biztonságérzetét aláássa. A nővel apró jelekkel tudatni, hogy meg van csalva, de folyamatosan tagadni. A nő is tudja, de nem akarja elhinni, így úgy dönt nem tudja.

Arra is jó a megcsalás, hogy a másik úgy érezze, ez a pasi vagy ez a nő sok másiknak is kell, így "biztosan valami értéket veszítenék el", így a nő teper még jobban, beszáll a "versenybe" hogy neki is kell az "értékes portéka amit ilyen sokan akarnak". És ha eddig 50%-ot adott bele a kapcsolatba most 110%-ot fog beleadni. Igen, pont miután megcsalták.

A megcsalás egy Nárcisztikus fegyvertárában egy igen jó eszköz.