Minden hétvégén összeveszünk ebbe bele lehet fáradni? Miért kell mindig a kaján veszekedni? Ebben az élethelyzetben én egyenlőre nem akarok házasságot sem, gyereket sem.

Vőlegényemmel nemrég költözünk össze, de azt hittem hogy minden jobb lesz ha külön élünk, mert otthon laktunk és úgy korlátozottak voltak a lehetőségeink.

Mindig minden apróságon összeveszünk, de én már ezt annyira unom. Párom sokallja hogy havi szinten 25-28 ezer ft elmegy kajára. Pedig szerintem ez egyáltalán nem sok. Mindig főzök, mindennapra van kaja. Hétvégén főzök 4 félét, plusz mindig van sütemény plusz valami kalács vagy reggelizni való kaja is. Nekem szombaton vagy vasárnap rámegy 6 órám a sütésre, főzésre. Pénteken kitakarítom a házat, ez vagy 4 óra. A kaját mindig én fizetem, és mindig hétvégén kiszámolom hogy mennyi a fele, mennyi pénzt kell ideadni, de mindig sokallja, és mindig 20-30 percig tart mire tételesen elmondok neki mindent, hogy melyik nap mint vettünk. Felvetettem már neki azt a lehetőséget is hogy legyen egy külön pénztárcánk, amibe beleteszünk mindketten 15-15 ezer ft-ot és ebből vesszük a kaját, de neki az úgy nem jó, mert nem akar ennyi pénzt egyszerre kivenni a pénzéből. Azt is mondtam neki, hogy akkor ha veszek valami t adja ide még aznap a felét, hogy ne felejtsük el, de az neki megint nem jó, mert nincs aprója,hogy ideadjon 600 vagy 1200 ft körüli összeget, meg amúgy sem megyünk mindennap boltba, ezért marad a hétvége amikor elkérem a héti pénzt a kajára. Néha kitalálja, hogy ne vegyünk a héten semmit, nem eszünk, vagy eszünk amit találunk, vagy akkor főzzek abból ami van itthon stb. Máskor meg rájön a vásárlás mánia, és 6-7 ezer ft-ot költünk el egy nap mert kitalálja hogy neki most kell sajt, hal, hús meg bor... Pedig abból a 25-28 e ft-ból van itthon minden féle kaja, édesség is, hús is, gyümölcs is, alkohol is.. Állandóan azon problémázik hogy sok pénz megy el kajára. Házimunkában semmit sem segít, hogy az a nő dolga. Rám marad a porszívózás, sepregetés, hólapátolás, feltörlés, mosás, vasalás, ruhák elpakoása, mosogatás, törölgetés, portörlés, főzés minden! Az is idegesít, pedig azt hittem nem fog idegesíteni, hogy ő van hogy egész hónapban a szokásosnál is lustább, rugalmas munkája van, úgy osztja be az idejét ahogy akarja, van hogy egész hónapban reggel 10kor kel fel, és van 12óra mire megreggelizik, meg a kutyának ad enni. Sőt már 2 hónapja ez van. Én meg hazaérek 5re, és jön a sok házimunka. Este meg már 10kor alszok, mert ha 7 órát nem alszok akkor nem bírom ezt a rengeteg mindent, munkahelyemen is koncentrálni kell, irodai munkám van, figyelni kell. Ő meg éjszaka éjfélig, meg hajnali 1-ig tv-zik ami sokszor zavar, hiába halkíja le, nem tudok aludni a fénytől meg a mászkálásától és néha már mérgesen szólok rá hogy kapcsolja már ki, mert nekem reggel kelnem kell. Hozzá kell még tegyem, hogy nekem még tanulnom is kellene, amire alig jut időm, mert akkor 8 hónap és nem fognak tudni tovább alkalmazni a jelenlegi helyemen, mert nem lesz meg a végzettségem.

Kaján sprólni akar, ő fogja és heti 2-3x hazamegy enni az anyjához, de ne vásároljunk, én meg egyek olyankor amit akarok. De fát vágni meg lusta, meg befűteni, hogy azzal milyen sok idő elmegy neki, fűtsünk gázzal, szóval dobjunk ki az ablakon még havi 30 ezret a gázra is, hiába vettük meg a fát, mert ő lusta. Mondtam már neki hogy ez így nem buli, én sem rendelem a kaját étteremből, mert hogy nekem nincs kedvem főzni, mert akkor nem 25 ezer kellene kajára, hanem sokkal több.

Mindig az ő kénye-kedve szerint kell élni, mindig hozzá kell alkalmazkodni, meg pakolni utána, mert olyan mint egy gyereke. Én már ezt unom. Pedig még alig élünk együtt fél éve. Nekem eszem ágában sincs hogy hozzámenjek, hiába a menyasszonya vagyok. Ő meg már gyereket akar. Mégis minek? Hogy még a gyerek nevelés is 98%-ban rám szakadjon? Meg a háztartás? Munkám nem lenne, csak a gyerek meg a háztartás, időm sem lenne elmenni 1 órára 1 héten valahova, mert nem lehetne rábízni a gyereket. Nekem így nem kell gyerek. (szeretnék majd többet is, de nem egy ilyen pasi mellett)

Beszéltünk már 1000x ezekről a gondokról, de nem jutunk 1ről a 2re. Az ő lakása, ha nem tetszik így ez az élet nekem akkor költözzek el.

Hát én el is költöznék, ha lenne hova.

EGy lehetőségem van csak, vagy a fővárosba, vagy küldölre, mert anyámékhoz nem lehet és nem is akarok.

Szerintetek jól van ez így? Hogy én alkalmazkodok, mindent megcsinálok itthon? Komolyan idegesít hogy ő meg nem csinál semmit. Én már ezt így nem bírom. Folyton fáradt vagyok.