Miért taszítom el magamtól?

A barátommal nyolc hónapja vagyunk együtt. Az elmúlt pár hónapban elég sok volt a vita, és elég sokszor szóba is került, hogy akkor minek is vagyunk együtt... Szeretjük egymást, de én egyre többször érzem úgy, hogy nem jó így, sokszor voltam féltékeny, visszahallottam, hogy más lánnyal milyen jól elvan, stb... Nem csalt meg, soha nem is fog, nem erről van szó, csak zavart, hogy mással ilyen jóban van, meg úgy sokminden rosszul esett, néha beszól olyat, amire azt hiszi, hogy vicces, nekem meg tök sz*rul esik... És ilyenkor már úgy általánosságban sem úgy beszélek vele, vagy úgy gondolok rá, hogy milyen jó, mennyire szeretem, szerelmes vagyok, stb, hanem hogy aha, igen, tök semlegesen gondolok rá sokszor, és bár szeretem, de úgy vagyok vele, mint sok más emberrel is, hogyha valaki az én bizalmamat elveszti, vagy megbánt, az sose fog kiengesztelni, és úgy érzem, hogy amikor így véletlen beszól valamit, az annyira rosszul esik, hogy ilyenkor az ilyen emberekkel szemben bezárkózok, és nem akarok vele kedves lenni, és nem akarok nyitni, mert tuti megint én esek pofára...

Változtassak ezen, én vagyok a hülye, vagy most mi van?:S 17L