Uraim és hölgyeim, zavar e titeket ha egy kapcsolatban a nő okosabb a párjánál akár egy valamiben is, illetve mindenben?

nem miért hol van az előírva hogy aggyal csak férfiak születhetnek??

Egy rakás híres okos nő van.

Addig nem zavar amíg nem dörgöli az orrom alá.

Egyébként nincs olyan hogy a nő vagy a férfi okosabb. Mindkét fél valamiben jobb mint a másik.

Én például sokkal okosabb vagyok elektronikai téren mint a feleségem. Ő viszont sokkal okosabb ha pénzügyi dolgokról van szó. Van egy egészséges egyensúly köztünk, és így sokszor nem is hátrány ha valamiben penge amiben én nem.

32/F

Nő vagyok és engem zavar ha okosabb vagyok valakinél. :C

Szeretek a párommal egyszinten lenni körülbelül. Előző párkapcsolatom azért ment tönkre, mert idézem 'túl sok mindenhez értesz édesem'. :D Imádok tanulni, tapasztalni, nincs lehetetlen csak tehetetlen... Mostani párom egy kincs :) imádok vele beszélgetni, filozofálni, igazából bármit csinálni. Imádom hogy van saját véleménye, nem pedig kedvem szerint irányíthatok mindent ahogy előtte tettem. :)

Lexikális tudásom elég szegényes, de elég talpraesett leányzó vagyok, az agyam és a szívem a helyén van, ha okosabb is vagyok valamiben, nem veszi a lelkére párom, sőt, örül neki, hogy megtudja a helyes választ.

Mi kiegészítjük egymást, így mondanám, és nincs harag, ha a másik jobban tud valamit.

Mi sosem méricskéltük egymást, amit tudunk, az teljesen különböző területekről van, és ezzel együtt jól kiegészítjük egymást. És attól függetlenül, hogy nem értünk a másik dolgához, érdeklődve figyeljük a másikat, ha mesél, és ez így jó.

De hasonlóan leírták már előttem is.

Ha valamiben, az nem baj. Ideális esetben az egyik fél ehhez ért jobban, a másik fél ahhoz.

De ha a nő okosabb mindenben, az a kapcsolat nem fog működni. Nekem az előző kapcsolatom volt ilyen, legyen szó ügyintézésről, műveltségről, vagy a fal kigletteléséről. Én még csak-csak elviseltem volna, bár egy idő után unalmassá vált, hogy bármit mondok, nem érti, végül már az alapvető dolgokon kívül nem is mondtam semmit. Őt viszont borzasztóan frusztrálta ez, és heves arroganciával reagált rá. Arról már ne is beszéljünk, amikor elkezdtem többet keresni nála: folyamatosan a munkám fitymálta, hülyeségeket talált ki, és amit kitalált, annak márpedig úgy kellett lennie... végül el is hagytam, és ezek után a párválasztásnál elsődleges szemponttá vált, hogy a párom lehetőleg okosabb legyen nálam. Mondtam is neki sokszor, hogy annyira jó, hogy bármit mondhatok, megérti, észérvekkel lehet rá hatni, nem csinál hiúsági kérdést mindenből... persze van amiben én vagyok a jobb, teljesen eltérő szakmánk van, nyilván az enyémhez ő nem ért annyira. De ez pont rendben van így,vicces is volna, ha ő lenne jobb az én szakmámban :D

hmm

a páromat zavarja (utál velem vitatkozni mert mindig alul marad)

de az istennek sem vallaná be nekem :-)

de büszke is rám h nem egy buta szőke vagyok

örülök neki h pl 2 év nyaggatás után már gondolkodik az egyetemen

engem nem zavarna ha a párom okosabb lenne mint én sőt inkább inspirálna h tanuljak még

eddig is az volt a helyzet h az amihez értett, én is "kitanultam" valamennyire h ha beszélt róla akkor ne csak bután nézzek :-)

Szerintem nem létezik olyan, hogy két ember közül az egyik mindenben, de tényleg mindenben jobb. Még ha tudását tekintve így is lenne (de ez is nagyon ritka), a másik lehet kedvesebb, jószívűbb. De a teljes személyiséget tekintve szerintem fontos, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott legyen. Tehát az nekem még elfogadható, ha a férjem alacsonyabban iskolázott, mint én, de akkor más tulajdonságai legyenek jók.

Mindamellett, ha a férjem sokkal kevésbé képzett, mint én, az nekem mindenképp probléma abban a tekintetben, hogy nem tudok neki a munkámról, az engem foglalkoztató tudományos dolgokról beszélni, mert nem érti és így nem is érdekli. Nekem ez fontos, hogy ezekről is tudjunk beszélni, ezen a téren is megértsen, ezért fel sem merül, hogy olyan férjet válasszak, aki kevésbé okos. Szerencsére a férj-jelöltem ebből a szempontból is tökéletes.