A lányok akik nem egy tipikus "ideálok" mit szólnak amikor tetszenek egy fiúnak? Jobban örülnek, mint pl egy népsszerű cicababa? és hogyan tudassam vele, hogy annyira bejön, mint másnak a "cica, barbibabák" vagy még jobban

Nem biztos, hogy rendes, de reménykedjünk benne. Az biztos, hogy szerelmes. És az nagyon jó dolog.

Nehogy azt hidd, hogy az ellenkező dolog jobb! Én nagyon csinosnak mondott lány vagyok, persze rá is teszek egy kicsit az öltözködéssel, meg egy kis sminkkel. Nekem meg az a bajom, hogy azok a srácok, akik nekem tettszenek, nem mernek közeledni. Mindig azt mondják, hogy minek próbálkozzak, úgy sem lennék elég jó neki. Ha meg összejön, akkor meg kapkodni kell a fejem, hogy mikor csapják le a kezemről. Pedig van ám hűség is a világon.

Pedig igen, lehet, hogy jó lenne. Próbálkozzatok csak fiúk. Akkor is, ha valaki nem a leg szebb, és akkor is, ha szép. Te meg ne hallgass a haverokra. Ha tettszik a lány, szerezd meg! Lehet, hogy a legboldogabb életed lenne mellette.

Volt nekem is nem 10-ess baratnöm, de nagyon nehez. Ha szepet mondtam neki, nem hitt nekem, amit meg felre lehet erteni, esetleg elsütöttem egy hülye viccet, rögtön magara vette.

Meg allandoan azt kepzelte, hogy a jo csajok amelyek rank neztek biztosan azt gondoljak, hogy mit keres ilyen ronda lany egy ilyen pasi mellett. (Megjegyzem ezek az ö szavai voltak! Ö siman 7 es 8 között volt.) Pedig szerintem, attol, hogy nem pont modelideal volt, nagyon is szep lany en pedig, megha pasiknal nem is annyira fontos es önbizalmamat sem a külsömböl nyerem, ugy ereztem, egy szinten vagyunk. De en el tudtam magam engedni, ö pedig nem.

Az en barataim tapintatosabbak ennel, de ez sem egy könnyü kezdet, ha majd bemutatod olyanoknak vagy elöbb-utobb közös programon vesztek reszt olyanokkal, akik elözöleg igy nyilatkoztak rola.

Ebben az volt a nehez, hogy sajat magat nem tudta elfogadni, igy nem is hitte hogy mas kepes erre. Ez egy allando es untato küzdelem.

A mostani kedvesem 10/10. Es ami a legszuperebb: lesz@rja! Tudja, hogy barmelyik pasi leragna (nem eliras, igy fajdalmasabb) erte a karjat, de emiatt egyaltalan nem bekepzelt. Nem öltözködik kihivoan, olyanokkal tömi magat, amitöl en csak a ranezesre hizok (a belferges dög pedig nem).

Lenyegeben azt akarom mondani (szorry, ha hosszasan fejeztem ki): Hogy tapasztalatbol azt tudom mondani, hogy a lanyon mulik. Ha ö kepes elfogadni es szeretni önmagat, akkor kepes mas szeretetet is elfogadni. Barataiddal meg abbol a szempontbol ne törödj! Majd akkor hallgass rajuk, ha esetleg olyan jellemvonast mutatnak fel, amit te elfogultsagbol nem latsz vagy ilyesmi. De a külsöt te is latod. Nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen az idealja. Különösen tisztelem azokat, akik ezt fel merik vallalni! Es sokkal nagyobb az esely arra, hogy magtalald a bvoldogsagodat, ha olyannal vagy, aki neked tetszik, mint olyannal, akire mindenki mas csorgatja a nyalat.

Kavalier nagyon jól írja a dolgokat!

És egyébként tényleg ezen bukhat a dolog, hogy hogyan viszonyul magához a lány, tudom, mert volt ilyen önbizalom hiányos korszakom, amikor hiába történt bármi, egyszerűen senkinek nem hittem el, hogy tetszem neki. Sőt, minél több embernek tetszettem, annál inkább azt éreztem, hogy igazából a srácoknak teljesen mindegy, ezek szerint biztos mindenki tetszik nekik. :D

Szörnyen hangzik, ugye? :D Szóval azért erre figyelj oda, nehogy ő is ilyen legyen (bár az egészséges önértékelés nem a külsőtől függ, szóval nem rád ijeszteni akarok, csak erre azért készülj fel, mert előfordulhat).

Egyébként bocs, de szerintem van egy kis lenézés a kérdésedben. Attól, hogy ő tegyük fel nem annyira szép, attól még belsőre ha megvan elégedve magával, akkor tuti nincs kisebbségi komplexusa a cicababákkal szemben, akikre legtöbbször (nem mindig) jellemző az üresség... szóval ezzel vigyázz, szerintem ne akard konkrétan ezt éreztetni vele, hogy annyira bejön, mint a cicababák, hiszen senki se szereti az ilyen összehasonlítgatásokat. :)

Úgy tudasd vele, hogy ami tetszik rajta, azt dicsérd, ennyi, nem kell túlzásokba esni, de ha valami tetszik rajta, akkor azt mondd bátran. :)

És fontos, hogy ez ne csak külső jegyekre terjedjen ki. Engem például kicsit se érdekel, ha valaki a külsőmet dicséri, ez eléggé mindennapos dolog, túl sokat nem nyújt nekem, persze örülök, ha valaki dicsér, de ennyi. Viszont amikor valaki azt dicséri, hogy milyen jó társaság vagyok, vagy értékeli a vicceimet, történeteimet, vagy észrevesz bennem olyan dolgokat, amiket mások nem, azok nagyon meg tudnak érinteni lelkileg. :) Próbálj ilyesmiből kiindulni inkább. :)

És a haverok véleményével meg ne törődj, nem a külsőtől függ, hogy valaki milyen ember, nekem is van olyan barátnőm, aki nem valami szép, sőt, de mégis odavannak érte a pasik, mert olyan lehengerlő stílusa van. Lehet, hogy amint találkoznak vele és beszélgetnek, máris nem ezt fogják mondani, hogy mit akarsz attól a csajtól, hisz olyan ronda, hanem inkább dicsérik majd, hogy milyen jófej volt (már ha az persze :D ), sok ilyen példa van a környezetemben, szóval nyugi. :)

Én is szépnek ÉS okosnak tartott lány vagyok, de 21,5 éves koromig az önbizalmam a béka...alatt volt. Világéletemben 4,5 fölötti átlagom volt a suliban, és sok felnőtt ember mondtam, hogy milyen intelligens kislány vagyok. Az unokatesóm nagypapája mély őszinteséggel ezt mondta, amikor 14 éves voltam:

"Ne járj lehajtott fejjel, emeld fel. Olyan szép kislány vagy."

Ennek ellenére folyton ki voltam közösítve, mert másképp gondolkodtam, és másképp viselkedtem, mint a többiek.

Most már egyre jobb, mert megértettem, hogy akármilyen is vagyok, nekem mindig az a dolgom, hogy szépnek és okosnak, és csak a mivoltomért értékes embernek lássam magam, mert úgy fogom megélni az életem is, amilyen az énképem. :)

Előző vagyok.

Ja, és ha valakinek tetszettem, kb. 15 éves koromig ritkaságnak éreztem, mert az osztálytársaim meg a barátaim nem nagyon nyilvánították ki.

Aztán egyre több tapasztalat során megfigyeltem, hogy az utcán még a lányok is megbámulnak, nemhogy a férfiak. De az iskolában még akkor se mozdult rám senki! Nem értettem az egészet. Ennyire utálnak?

Aztán ahogy egyetemre mentem, már biztos voltam benne, hogy az emberek 80%-ának bejövök, és nem lepődtem meg, ha valaki elkezdett rám nyomulni. A leghosszabb kapcsolatom is max. 1 hónap volt és a szüzességemet is csak 20 évesen vesztettem el. Nagyon válogatós és érzékeny voltam, és évekbe telt mire megtaláltam azt, aki igazán kiegészít, aki végre nekem is tetszik minden szempontból. De meg kellett dolgozni érte, hogy velem maradjon...sokat kellett változzak belül ahhoz, hogy megfeleljek a legnagyobb ideálom ideáljának. Ki is akarna egy depressziós, okoskodó, önbizalom-hiányos lánnyal járni?

Szóval tényleg vigyázz, mert a nálam kevésbé szebb lányokon azt látom, hogy vagy túl nagy az egójuk, vagy még kisebb mint nekem volt, de mindkettő kicsapongás erős önbizalomhiányra utal.

Mindenképpen mondd meg neki, hogy erősítenie kell az önbizalmát a saját érdekében...ha esetleg észrevennéd rajta a kisebbrendűség vagy a nagyzolás tüneteit.