Lehet ezt még tovább húzni?

2 és fél éve vagyok együtt a párommal, nagyon szeretjük egymást, de ahogy lenni szokott, a dolgok megváltoztak köztünk. tipikus elhidegült kapcsolat íze van a dolognak, de annyira kettős az egész helyzet. egyik pillanatban nevetünk, be nem áll a szánk, hülyéskedünk, és minden a legnagyobb rendben, másik pillanatban pedig kattanás-szerűen ömlik a mocsok. csakúgy forrnak az indulatok, és semmi nem érdekli a barátom, elküld a fenébe, hogy azt csinálok amit akarok, én pedig totál kikészülök, amiről ő nem tud, persze.. szörnyű érzés, ahogy beszél velem, mert több, mint másfél évig, ha csúnyát mondtunk a másiknak, begörcsölt a gyomrunk, és szörnyen éreztük magunkat, hogy lehettünk képesek ilyet mondani a kedvesünknek.

Én nagyon ragaszkodó típus vagyok, és nagyon szeretem őt, bár sosem voltam belé szerelmes, de nekem az a fontos, hogy jó legyen a kapcsolatunk..

rengetegszer felmerült a szakítás, mint olyan, de mindig visszakönyörögte magát, tipikusan az a férfi, aki ha biztonságban érzi magát, akkor sz*rni bele, de amint gáz van észbe kap, és olyan csodás, mint amikor megismertem.. én küzdök érte, de már a problémáink napi szintűvé váltak.

arról nem is beszélve, hogy elkényelmesedtünk, és már nem is csókolózunk meg ölelkezünk egyáltalán, csak ha szexre kerül sor..

ő is mondja, meg a barátai is, hogy tartsak ki, mert hihetetlenül szerelmes belém, meg csak azért dolgozik sokat, és rak félre, hogy önálló lehessen, és el tudjon tartani engem, hogy elvehessen, hogy családod alapíthassunk..

Alapból egyébként egy rendes ember, végtelenül hűséges, és lehet rá számítani, ragaszkodó és szeretetteljes, de mostanság sokkal inkább a hirtelen haragú, tapló, nemtörődöm oldalát kapom.

El kéne hagynom, de nem bírom, mert teljesen függővé váltam, és úgy érzem, ha vége lenne a kapcsolatunknak, semmim nem maradna, és darabokra hullanék. már amikor 2 napig nem voltunk együtt, teljesen tönkrementem.. nem tudom kezelni..

sokszor beszélünk a problémákról, és mindig egyetért, és mondja hogy igen, jobb lesz, megváltozik, de már egy éve csak ígérget, én meg csak remélek.. de csupán annyi történt, hogy én mégjobban húzok felé, és próbálkozom, ő meg egyre inkább elkényelmesedik..

és az egészben a poén, hogy sosem voltam belé szerelmes, sosem volt képes kielégíteni szexuálisan, és MINDENKI azt mondja, hogy közel sem üti meg a szintem,és hogy azok közé a kevesek közé tartozom akik szépek, okosak, és nem számító dögök, tehát nem élnek vissza ezzel; mindemellett rengetegen udvarolnak nekem, és mégis ő kell.

biztos zavaros, amit leírtam, meg hosszú, de váljék mentségemre, hogy nehéz megfogalmazni úgy a dolgokat, hogy legalább egy kicsit is rálátása legyen bárkinek is az egészre..